alkotó: Josh Lobb
Az igen élethűre sikeredett égő fenyőerdő gyantás izzadása (Norne) után, előkerült a Jeke mintám, és kíváncsian vártam, hogy mivel fog meglepni Josh Lobb, a Sluberhouse autodidakta parfümmestere.
Lobb, aki mint azóta megtudtam Serge Lutens, és Christopher Sheldrake nagy rajongója, most sem egy kellemes, lágy fuvallatot alkotott, hanem egy bitang erős, sötét orientális szépséget, széles vonásokkal összemosott realisztikus parfümöt.
Majdnem minden benne van amit imádok, ezért nem meglepő, hogy ezt az illatot nagyon megszerettem. Elismerem a Norne kidolgozott szépségét, de markáns férfiassága, szikársága miatt nem tudom magamon elképzelni, ellenben a Jeke azonnal rajongásom újabb tárgya lett.
Fantasztikusan érdekes alapanyagokkal dolgozik, amelyek olyan harmonikusan simulnak össze, hogy egyszerűen tökéletes végeredményt alkotnak.
A fejillat azonnal hozza a fás jegyeket, baltával frissen hasított fa realitását, dohányt, és a benzoin gyantájának némileg gyógyszeres jellegét.
A füstös akkord több mint érdekes, mert benne van a jóféle pipadohány illata, az égő dohány selymes füstje, és az égő fa, illetve avar illata, de abban a formában, mintha a füstben álltunk volna, és utána belépünk egy meleg szobába, ahol a ruhánk elengedi a füst emlékének illatát.
A Lapsang souchong, vagyis kínai füstös fekete tea, amelynek leveleit kizárólag fenyőfa tüzén füstölnek aromásra, olyan különleges árnyalatot ad neki, amit elmesélni nem lehet, érezni, tapasztalni, élvezni kell. (Itt szeretném megemlíteni a Twinings Lapsang Souchong filteres teáját, amiről sok jót olvastam, ami után már vágyakozom egy ideje, és lehet, hogy karácsonyra meglepem magam vele. Ha kóstoltátok már, akkor számoljatok be róla legyetek szívesek).
Valahol a szívillat környékén jelenik meg a borókaolaj fenyőillatú, terpén tartalmától szintén kicsit gyógyszeres jellege, amely mellett egyszer csak óvatosan felüti fejét a labdanum balzsamos gyantája, és egy kis édeskés fűszeresség, amelyben akár szegfűszeg is lehet, bár én ezt nem érzem dominánsnak.
Az alapillatban mintha füstös, indonéz vanília is helyett kapott volna, bár erre hivatalos információ nincs, de én határozottan érzem, egy halványan puha bőrös jegy mellett, ami elvileg szintén nincs benne.
Teljes leszáradása során eltűnik a füstösség, és marad egy selymes, balzsamos, édeskés lehelet a bőrön. Brutál addiktív, mert amióta szagoltam, azóta mindig erre vágyom.
(Vannak olyan fázisai, főként a vége felé, mikor jellegében a Tom Ford féle Tobacco Vanille-ra emlékeztet, de összességében nem egyforma a két illat.)
Tartóssága, hatósugara kiváló, kipróbálását mindkét nem számára ajánlom, minden bonyolult, nehéz furfangossága mellett abszolút könnyen viselhető, uniszex illat, amelyből egy fújás körülbelül a megengedett dózis.
Extrait változata állítólag szárazabb, és füstösebb, mint a balzsamos EDP.
Illatjegyei
dohány, labdanum, pacsuli, benzoin, borókaolaj, szegfűszeg, Lapsang souchong tea
kép:
Maureen Hyde - Ősz (Autumn) 2011
