illatcsalád: virágos
alkotó: Francois Robert
A Rosine az a parfümház, amivel kapcsolatban a kezdetektől fogva töretlenül elfogult vagyok. Marie-Héléne Rogeon mestere a rózsának, egy ideje a táncművészetet is becsempészte a kollekciójába a balett formájában, ezzel aztán végképp belopta magát a szívembe.
Francois Robert, mint kreátor jó választás volt részéről, abszolút megfelelt a minőségi elvárásoknak. Összesen 10 parfümöt készített számára, ezekben főként a zöld, illetve kesernyés jegyeket kombinálta a minden esetben alapot adó rózsa mellé, kihangsúlyozva annak természetes hatását. Alkotásaiban megjelenik például az üröm és a cassis, ami a feketeribizli levele (Ecume de Rose), bársonyvirág (La Rose de Rosine), zöldalma, galbánum (Rose d'Ete), bazsalikom (Un Zephir de Rose), és még folytathatnám.
Az ötletet a színében az abszintra hasonlító, ám annál egészségesebb, alkoholmentes francia frissítő ital, a Diabolo Menthe (menta szirupos limonádé) adta, amely szerves része a párizsi kánikuláknak.
Mint a nemzetközi konyhák lelkes tanulmányozója pár éve elmerültem a libanoni konyhaművészet rejtelmeiben, ahol a menta hétköznapi összetevőnek számít, bármilyen ételről legyen is szó. Általában igen könnyen barátkozom minden fűszerrel, a mentával azonban nem sikerült teljesen összecsiszolódnunk, illatát az ételekben többnyire oda nem illően furcsának találtam. Viszont jó tulajdonságomként tartom számon, hogy ha elsőre idegenkedem is valamitől, egy ideig rendületlenül próbálkozom elfogadni, vagy épp megszeretni azt, és néha sikerül is (így volt ez például a római kömény esetében).
A Diabolo Rose nyitánya csillogó citrusosság, frissen facsart opálos citromlé, fanyar bergamott keveredése egy édeskés felhanggal, amiről kezdetben azt hittem valami számomra ismeretlen citrusféle, de a szívillat felé haladva kiderült, hogy csak a rózsa édessége volt ami játszott velem.
A fejillat érdekessége a halvány, hűsítő menta akkord, ami minden él nélkül, olyan szépen simul bele a kompozícióba, hogy semmi kiugró, oda nem illő gyógynövényes jelleget nem ad, csak egy kis ínyencségként képviselteti magát, üde zöldes jellegűvé téve ezt a fázist, és minden fenntartásom ellenére kifejezetten tetszik.
Furcsa módon nem a paradicsomlevél, hanem a feketeribizli levelének (cassis) harsány illatát érzem a szívillatban, amelyet a bazsarózsa krémessége tesz lággyá, nőiesen vonzóvá. Majd a telt, tömör bazsarózsa halványulása teret enged egy szellős tearózsa akkordnak, amitől visszatér a nyitány könnyedsége.
A parfüm alapja a puha pézsma, krémes bazsarózsa kettőséről szól, amibe zöld és citrusos felhangok keverednek, nem engedve, hogy unalmasan monotematikussá váljon a leszáradás.
Tartósságát és hatósugarát közepesnek mondanám, viszonylag hamar kellemes, üde és bájos bőrközeli illattá válik.
Összetevői tiszták, az egész kompozíció cizellált, elegánsan minőségi vonalat képvisel, ami a tavaszi langyos napsütés megjelenésétől a tomboló kánikula utolsó napjáig remek kiegészítője lehet a hölgyek megjelenésének.
Kiváló ötvözete a klasszikus és modern irányzatnak, ahol a romantikus, hagyományos rózsát különleges elemekkel teszik fiatalosan játékossá.
Illatjegyek:
- borsmenta, szicíliai bergamott, rózsa
- bazsarózsa, paradicsomlevél, gyöngyvirág, Rosa centifolia (százlevelű-,vagy Provence-i rózsa)
- szantálfa, ámbra, maté tea, pézsma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése