Le Parfum (Max Mara) 2008

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Vincent Schaller

Az olasz Max Mara divatházat 1951-ben alapította Achille Maramotti, aki miután Pármában jogi doktor lett, úgy döntött az asztalfiókba dobja frissen szerzett diplomáját, hogy haute couture ruhák tervezésével szerezzen kenyérre valót.
Nem volt ez a családjában szokatlan, meg sem lepődött senki, mondhatni kitaposott ösvényen járt, ugyanis anyai dédnagyanyja Marina Rinaldi luxus divatüzletet működtetett már a 19. század vége óta (ami a világ számos táján a mai napig üzemel, Marina Rinaldi néven).
Az azonban már egy-két családi szemöldökfelvonást eredményezett, hogy Achille legfőbb célkitűzése az lett, hogy minőségi ruhadarabokkal minél szélesebb vásárlóközönséget tudjon ellátni, a gyártásra vonatkozó elképzelései az 50-es években a méretre készült, kézzel varrott ruhák világában forradalminak számítottak.
Olyan híres tervezőkkel működött együtt mint Luciano Soprani, Karl Lagerfeld és Jean-Charles de Castelbajac.
Terve annyira bevált, hogy 2005-ben bekövetkezett halálakor a Forbes gyűjteményében a világ leggazdagabb emberei között említették.
2005 óta három gyermeke Luigi, Ignacio, Ludovica vezeti a céget.
Külön érdekesség, hogy kétsoros gombolású, teveszínű gyapjú és kasmír keverékéből készült 101801-es kabátjuk legendává vált, a 80-as évektől kezdve minden téli kollekciójukban megjelenik változatlan formában, és olyan hírességek hordják mint Glenn Close, Isabella Rossellini, Cate Blanchett, Katie Holmes, és még sorolhatnám.

Első illatuk 2004-ben jelent meg Max Mara néven, majd öt másik követte, ezek gyártása sajnos pár éve megszűnt.
A parfümőr Vincent Schaller eddigi munkásságát nem mondanám kiemelkedőnek, bár sok alkotását nem ismerem. A Le Labo, a Collistar és a Rituals részére készített illatait mindenesetre szívesen megszagolnám, a többi alkotása számomra az említésre sem méltó kategóriába esik.
A Le Parfum viszont egy határozottan kellemes gondolat. Nem mondanám túl bonyolultnak, de komfortos puhaságával amibe azért mégis vegyül egy kis izgalom, mindenképp figyelmet érdemel. Ezen kívül meglehetősen egyedi illat, ami könnyen felismerhető, ez pedig egy komfortillat esetében minimum plusz két osztályzatot érdemel.
Üvege olyan mint a női természet, főként az esztétikumra törekszik, a praktikum teljes figyelmen kívül hagyásával.
Nyitánya a rózsabors határozottan pikáns illata, ami egy stabilan lefixált pézsmás, szerecsendiós alapon nyugszik, és amibe halványan belenyúl a marokkói rózsa üde virágos jellege. Nem tudnám fázisaira bontani, valahogy összeolvad az egész, és klasszikus értelemben nincsenek pontos áthajlások.
A fás jegyek is viszonylag hamar, már a szívillat megjelenésekor intenzíven mutatkoznak, fenntartva egy kis érdességet, ami már a bors megjelenésével felüti a fejét, és igazán izgalmassá varázsolja ezt a viszonylag egyszerű illatot.
A virágok közül a rózsán kívül semmit nem tudnék kiemelni, érezhetően ott vannak és nagyon nőiessé teszik a kompozíciót, viszont számomra beazonosíthatatlanok. Valamitől kap egy halvány édeskés jelleget is, de fogalmam sincs ezt mi okozza.
Teljes leszáradása a pézsmáról, fás jegyekről és még mindig a markáns rózsaborsról szól, ami gyakorlatilag átöleli az egész folyamatot, szorosan fogva a kezét a foszlósan lebegő pézsmának.
Minden erőteljes vonása ellenére, ez egy puha, rendkívül nőies illat, ami számomra a lágyságot, természetességet, kényelmet, és valami hanyagul fiatalos, kissé komolytalan eleganciát testesít meg.
Női illat, amelynek tartóssága jó, hatósugara közepes.

Illatjegyei:

• rózsabors, szerecsendió, szilva
• gardénia, frézia, marokkói rózsa, jázmin, tiaré virág
• szantál, hársfavirág, pézsma, brazil rózsafa