illatcsalád: virágos
alkotó: ?
A Crabtree & Evelyn-t 1970-ben alapította egy amerikai úriember Cyrus Harvey, Cambridge-ben. Évekig aprócska családi vállalkozásként működtek, zömmel natúr szappanokat készítettek természetes összetevőkből. 1977-ben nyílt meg az első butik Philadelphiában, akkor léptek a szélesebb vásárlóközönség elé.
Sikerük igen változékony, 2009-ben csődöt jelentettek és üzleteik bezártak egy évre, de 2010-ben már újra indultak.
Érdekesség még az alapítóval kapcsolatban, hogy a Janus Films létrehozása szintén az ő nevéhez fűződik (1956), ahol olyan nevekkel dolgozott együtt mint Michelangelo Antonioni, Federico Fellini, Szergej Eisenstein, Ingmar Bergman, Akira Kurosawa, François Truffaut és Yasujiro Ozu.
Na de térjünk vissza kozmetikai cégéhez, melynek neve tulajdonképpen tisztelgés a 17.századi angol természettudós, korai környezetvédő John Evelyn előtt, aki korának nagy kerttervezője és kertépítője volt, és utazós naplójában úgy mellékesen olyan jól megörökítette a korabeli viszonyokat, hogy a kötetet a mai napig újranyomják, és például az Amazonon könnyedén bárki azonnal megvásárolhatja.
Az összetétel másik fele a Crabtree, pedig az Angliában őshonos vadalmafa, minden almák szülőatyja/anyja, a Crab Apple Tree nevéből származik, amely belekerült a cégérükbe is.
Korai parfümjeire általánosságban a monotematika volt jellemző, majd megjelentek a könnyed, virágos fantáziák és különféle utazásokhoz kapcsolódó illatok. 2013-ban természetesen őket is elkapta a keleti (oud-os) mizéria, abből született egy elég tetszetős üvegbe sikeredett orientális sorozat, amire azért kíváncsi lennék (Assam Oudh, Kashmir Musk, Ottoman Rose, Persian Thé).
Az általam vizsgált Freesia még a korai monotematikus vonalba tartozott, amit nagy várakozással kezdtem tesztelni, mert élőben nagyon szeretem a frézia illatát, csak valahogy parfümben ritkán sikerül szépen prezentálni azt amit ez a szolid kis virág tud nyújtani.
Nyitánya nagyon komplex, amiben mindent érzek, csak épp fréziát nem. Főként erőteljes bolgár rózsa, és rezgő gyöngyvirág kettőse, amely mellett nagyon halványan jelenik meg egy kis krémes vanília, és némi fás akkord. Kellemes, vidám, virágporos tavaszi szellő, a húsvéti időszak duzzadó rügyeit idéző teltség.
Fogalmam sincs, hogy mitől frézia, mert tulajdonképpen azt nem is éreztem benne (persze ez könnyen lehet az én hibám).
Mikor a virágos jegyek majdnem teljesen elkopnak az idővel, akkor marad egy éles (szintetikus) pacsulis jellege, ami számomra már nem annyira vonzó mint a kezdet. Lelki szemeim elől kihussannak a virgoncan szálló pollenek, és marad a húsvéti hajkorona képzete.
Hatósugara és tartóssága közepes, körülbelül fél órás intenzitás után bőrközelivé vált, majd 3-4 óra alatt nagyjából teljesen eltűnt a karomról.
Összességében a kezdeti rózsa akkord kifejezetten szép (csak sajnos túl hamar elillan), a későbbiekben zavart a néha már szúrós szintetikusság, amely a teljes leszáradáskor halvány, édeskés faforgács illatába csap át. Pozitívum viszont, hogy minden nyersesége ellenére (vagy épp pont azért) nagyon jól hozta a korai 80-as évek tavaszainak hangulatát, anyukám műszálas, virágos ruháit idézve, amikben körülbelül annyi természetesség volt, mint egy mátrix nyomtatós repróban.
Azt hiszem maradok a kézkrémeiknél, ha egyszer lesz módom (és felélem a meglévő készletem) akkor beruházok egyre.
Illatjegyei
ámbra, frézia, gyöngyvirág, rózsa, vanília, fás jegyek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése