2018. augusztus 10., péntek

Cocaïne (Franck Boclet) 2017


illatcsalád: aromás

A francia származású Franck Boclet 2013-ban alapította illatházát, amit saját neve fémjelez.
A cég kínálatában jelenleg 32 parfüm található, gyakorlatilag három fő vonal mentén csoportosítva.
A klasszikus irányzat vaskos, kissé régimódi, igen ízléses üvegekbe lett tervezve, amelyek a főbb illatjegyeket (pl. ámbra, cédrus, geránium, vanília, tömjén stb.) vonultatják fel.
A Nude és a Rock and Riot kollekciók pedig már egy modernebb, merészebb törekvést testesítenek meg, amelyek előfutárának, mintegy felvezetőjének tekinthető még a klasszikus kollekcióban megjelent Absinthe, amivel már meg is érkeztünk a tudatmódosítók, szex, és egyéb élvezeti cikkek birodalmának előszobájába.
Boclet mindig is vonzódott a rockzene, a kortárs modern művészetek és a formatervezés világához, kollekcióiban gyönyörűen meg tudja mutatni ezek elegáns, mégis bevállalós ötvözetét.
A magát kaméleonnak valló divattervező azt vallja, hogy az élet rendkívül sokszínű, széles amplitúdók mentén mozgó folyamat, és ő ennek a változatosságnak a szegmenseit akarja minél élethűbben megmutatni.

A Cocaïne az aromás illatcsaládba lett sorolva, amivel majdnem tökéletesen egyetértek, ez egy zöld alapú, fűszeres költemény, amit én még a virágos jelzővel azért halkan kiegészítenék, mert ahová a tubarózsa beteszi a szárát, ott nem lehet nem tudomást venni a létezéséről, bármennyire is elnagyoltan művészkedünk a rendszertani besorolással.
Az illatot egyébként Eric Clapton Cocaine című száma ihlette, amit nem linkelek be, de könnyedén megtaláljátok a neten.

Nyitánya keserűnarancs, apró szemű, durvára őrölt rózsabors és valami szintetikus kesernyésen zöld jelleg, ami annyira markáns ellentétben áll a többi összetevő tisztaságával, hogy már az első pillanatban kimozdít a komfortzónámból.
Az a pillanat mikor elkezdődik a Tarantino film, és te felvonod a szemöldököd, miközben előredőlsz a székeden és majdnem az előtted ülő nyakába öntöd a popcornt.
Semmi finomkodás nincs ebben a beköszönésben, az illat rád ront és nem ereszt. Közelről szagolva még csak nem is tetszik különösebben annyira furcsa amit érzek, viszont ami az orromban a szaglóreceptorokhoz tapad, és időről-időre megmutatja magát, az valami mennyei.
A virágok azonnal megjelennek, egy erőszakos, mindent uraló tubarózsa akkord, indolos jázmin naturális fuvallata (elvileg nincs benne), és halványan a liliom illata, ami egy csepp melankóliát visz a kompozícióba.
Az alapillat viszonylag sokára tud kibontakozni a harsány tubarózsától, de mikor megjelenik, akkor jön vele a lágyság és valami hétköznapi megnyugvásféle, olyan orgia utáni csönd, amibe puha takarók melegsége keveredik. Előbukkan az édeskés, kicsit fás színezetű vanília, és a léleknyugtató, simogató, krémesen elegáns, gardéniás monoi olaj, amitől izgalmasan egzotikus lesz az egész. Az jutott eszembe, hogy a teljes leszáradása azt mutatja be, hogy lesz a szomorkás kurvából kasmírsálas úrilány, miközben a felháborodás keltésére alkalmas összes eszközt beleszövi ebbe a 21.századi realisztikus mesébe.
Uniszex illat, amiből maximum két fújás a megengedett, azzal viszont óvatosan kell bánni, mert a folyadék piros, amivel ha nem vigyázunk ruhaügyileg, hamar bosszúságot okoz. Tartóssága és hatósugara kiváló.


...a hajnali Salem illata, mikor a forró testek már elernyedtek az összegubancolódott, nyirkos ölelésben, a szél apró zöld levelekkel játszik, majd 
beszökök a nyitott ablakon, hogy megérintse a tarkóra tapadt kósza hajszálakat, amik ijedten merednek az ég felé, mikor eléri őket a boszorkányok távoli mormolása...


Illatjegyei:
  • piros bogyós gyümölcsök, keserűnarancs, dohány, karamell, rózsabors
  • orchidea, liliom, tubarózsa
  • pacsuli, vanília, monoi olaj

fotó: Saul Leiter


https://www.facebook.com/illatpiramis

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése