Nagyon tetszik a blogod témája. Hol szeretsz parfümöket vásárolni? Hány illatod van?
Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszik. Parfümöket több helyről vásárolok, általában jól bevált, megbízható netes parfümériából, illetve több illatcsoportnak vagyok a tagja, ott hozzám hasonló "őrültektől". Mintákat pedig sokszor a vásárlásaimhoz kaptam (főként így sikerült igazán különleges, csak külföldön beszerezhető parfümökhöz jutnom), illetve a nálunk fellelhető három niche parfümériában kaptam/vásároltam.
Viszonylag nagy a gyűjteményem, bár mániákus körökben egész normálisnak számítok.
372 üveg (ezek 10+ ml mennyiségek saját üvegükben). A minták és decantok számát nem tudom pontosan, és nem is akarom :-D
Megvan a konkrét pillanat, amikor úgy döntöttél, márpedig te írni akarsz erről?
A konkrét pillanat egy időszakként él bennem, szóval inkább kicsit hosszadalmasabb pillanat volt. Felnőttként kezdtem érdeklődni a parfümök iránt, egyre mélyebbre ástam magam a témába, és szerettem volna egy olyan blogot, ahol minden ott van amire kíváncsi vagyok, és aminek olvasása örömet okoz. Egyszerre szerettem volna a parfümök szubjektív/objektív leírását, közérthető tudományossággal az összetevők részletes ismertetését, parfümházak lehetőleg olvasmányos történetét, az illatok mögötti arcok, személyek felfedezését.
És mivel az igen szűk maroknyi magyar parfümös blogok között nem volt olyan ami maradéktalanul megfelelt volna ezen vágyaimnak, ezért gondoltam egy merészet, és indítottam egyet.
Mi a kedvenc részed a blogolással kapcsolatos "munkád" során? :-)
A tesztelés. A rácsodálkozás pillanata, mikor megérint egy számomra új illat (ami időben akár régi is lehet, sőt inkább az). Mikor elkezdem egy illat keletkezésének körülményeit boncolgatni, és megértem, hogy mi volt az üzenet a parfüm megalkotásával. És a komoly, elmélyült figyelemmel, gondossággal összerakott parfümnek önmagán túl is mindig van mondanivalója, ami sokszor csodásan komplex, vagy épp pont egy pillanatba sűrített villanásnyi hangulat egyszerű szépsége.
Nagyon szeretem a bejegyzések kapcsán kialakult beszélgetéseket az olvasókkal, mert hihetetlenül jó és izgalmas ahogy hirtelen megismerek más élményeket, hangulatokat, történeteket, vagy egyszerűen csak egy másik nézőpontot az adott témával/parfümmel kapcsolatban.
Szóval írjatok, meséljetek, adjatok visszajelzéseket bármiről ami olvasás közben eszetekbe jutott, ami megfogott benneteket, még akkor is ha nem ismeritek a kivesézett illatot! :-) Szerintem minden blogger nevében elmondhatom, hogy az építő jellegén túl, csodás érzés mikor hozzászólás érkezik akár ide, akár a blog facebook oldalára, és elindul egy kellemes beszélgetés.
Honnan jött a vintage illatok iránti szerelem? Véleményed szerint melyek ma a továbbra is egyedi, minőségi illatokat kihozó parfümházak, orrok? Van kedvenc Orrod? Ki Ő és miért? Most hirtelen ennyi.
Minél több illatot ismertem meg, annál inkább elkezdtem értékelni a régi (vintage) parfümök összetett, átgondolt, művészi szépségét. Úgy gondolom akkor még a szíve-lelke benne volt a megrendelőnek, a parfümőrnek az alkotásokban (ma sajnos zömmel a profit az úr). Vonzott a történetük, a míves üvegek, amikre vagyonokat tudnék költeni, ha nem lenne a józan ész, így csak régi reklámokat, antik üvegek képét gyűjtöm a Pinteresten, néha gyönyörködöm a virtuális gyűjteményemben, és ha valami nagyon megtetszik, akkor azt megosztom Veletek a facebook oldalon.
A második kérdéseddel megfogtál, sajnos elég súlyos probléma az uniformizálás a parfümiparban, ami nyilván az aktuálisan legtöbb profitot hozó trend követése, régebbi sikerek flanker újratöltése. Fogós kérdés! Mainstream kategóriában a Hermés házat mondanám, ahol még mindig művészi szinten űzik a szakmát, illetve Thierry Muglert, aki nagyon egyedi, sokszor meghökkentő, ezer közül felismerhető illatokat tett le az asztalra (bár ő is kezd nagyon elkutyulódni a flankerekkel, remélem még idejében észbe kap és befejezi a hülyeséget). És kedvelem a Bvlgari újító törekvéseit, bár nem mindig tetszik a végeredmény.
Niche vonalon pedig sokat tudnék mondani, Olfactive Studio (változatos, remek ötletek, újítások, jól átgondolt tematikával), Serge Lutens (rá néha haragszom, mert túl sok illatot készítenek, némelyiket kicsit összecsapva, de azért még nem húzták ki a gyufát annyira, hogy kiessenek a kosárból:-) ), Juliette has a Gun, L'Artisan, Diptyque, Nicolai, Frederic Malle, Nasomatto (ez sajnos megszűnik)... gondolkodás nélkül körülbelül ennyi.
A legkedvesebb "Orr" egyértelműen Jean-Claude Ellena. Miért?! Mert a munkásságát tekintve úgy gondolom ő korunk legjobbja :-) akinek szaktudása letisztult egyszerűséggel, kiváló ízléssel, szerénységgel, kedvességgel párosul.
Mivel foglalkozol még az illatokon kívül?
Van egy 12 éves lányom, szóval még egy kicsit gyerekneveléssel. :-) Foglalkozásomra nézve két diplomával rendelkező óvodapedagógus, és pszichopedagógus vagyok, de jelenleg nem ebben dolgozom.
A tág értelemben vett pszichológián belül nagyon érdekel a drámaterápia, nem tettem még le teljesen arról a tervemről, hogy ilyen irányban induljak tovább, amint családi helyzetem engedi.
Egyébként imádok olvasni, zenét hallgatni, sorozatozni, filmezni, jókat főzni-enni, érdekel a gasztronómia, a nemzetközi konyhák, szeretek a városban bámészkodva mászkálni (főként az építészet érdekel), túrázni, utazni (sajnos nem annyit mint szeretnék), fotózni, szeretem az illatgyertyákat, a mókusokat (és úgy általában az állatokat, persze a szőrmók "simis"eket jobban). A lelkemben kutyás vagyok, bár most épp kutyátlan (de előtte 25 év telt el három négylábúval, velem együtt "Hatlábú"-ként... Bächer után szabadon. :-) )
Nagyjából ennyi ami még nagyon én vagyok, és amivel foglalatoskodom.
Véletlenszerűen érnek el a szaglásznivalók, vagy tervszerűen haladsz? Vannak-e olyan illatok, amikkel nagyon vágysz találkozni? Mi a módszered, stratégiád egy-egy illat teszteléséhez?
Ha van olyan, hogy véletlen, akkor véletlenszerűen. Mindig más fog meg. Van amikor egy konkrét illat aminek a mintája itthon épp a kezembe kerül, vagy eszembe jut valamiről (néha random húzok közülük), van amikor a parfümház, vagy épp egy összetevő, ami azután elvezet valahová.
Tervszerűség régen volt, ma már nincs. Amíg volt addig görcsössé tett, úgyhogy elengedtem, arról írok amihez épp kedvem van. Ha nincs kedvem akkor akár hetekig/hónapokig nem írok, a rendszerességhez való ragaszkodást is elengedtem, ez egy öröm-blog. :-)
Több illat is van amivel vágyom találkozni, ezek főként régiségek, például egy őskorból származó Bal a Versailles (Jean Desprez), Teatro Alla Scala (Krizia), Donna Karan 1992-es illata, az újabbak közül Vero Profumo Rubj, Andy Tauer illatai, és körülbelül a végtelenségig tudnám folytatni a sort.
A módszerem annyi, hogy többször kipróbálom a bőrömön, megnézem az összetevőit, fejben boncolgatom, hogy amatőr orral én ebből mit érzek, majd utánanézek a hátterének, keletkezése körülményeinek, és mivel használat közben zajlik a saját életem is, különféle impulzusok, élmények érnek, amelynek a következménye egy hangulat, amit azután próbálok írásban is megörökíteni, átadni.
Képekben is megmutatnád a gyűjteményed? Nagyon kíváncsi vagyok. :-) Havonta mennyit áldozol erre a szenvedélyre?
Képekben sajnos nem tudom megmutatni a gyűjteményem, túl nagy hozzá, és jelenleg kis helyre összezsúfolva elég össze-vissza. Ha elkészül az új lakásom, és ott sikerül kicsit megritkítva őket szépen elrendezni, akkor majd lehet róla szó. :-)
Havonta ma már nem sokat költök rá, van olyan hónap, hogy nem is veszek semmit (utána persze megőrülök, és több mindent). Átlagban 5000 ft-ot mondanék.
(Másik két mániám a rúzs, és körömlakk- mert a színeket is szeretem- átlagban azokra is körülbelül ugyanennyit)
Emlékszel arra, amikor először használtál magadon valamilyen illatot? Hogyan kezdődött a "szerelem"?
Első illatélményem a falusi mosás, az udvaron száradó ruhák öblítővel kevert csöpögő lengése, anyukám vizes kezének finom illata (egy kis faluban, Sülysápon éltem 8 éves koromig, csak utána fővárosiasodtam). Mindig a ruháim szaglásztam, ez volt az első illat magamon.
Anyukám Nina Ricci parfümjét (Eau de Fleurs) rendszeresen csapoltam, ez volt az első parfüm amit használtam.
Utána jött tizenévesen a Limara/Impulse korszak, első deóm a sárga Limara volt, amit Bécsben vettünk (mert itthon még nem volt) mikor nagymamámmal többek között kétkazettás magnóért mentünk ki. Ez volt az első saját illatom (persze anyu Nina Ricci-jét változatlanul lopkodtam).
Az igazi bepörgést pedig egy könyv indította el, amit karácsonyra a húgomtól kaptam (100 legendás parfüm), amiből kiírtam a nagyágyúkat, hogy azután jó hedonista módjára magamra fújjam mind. Lett is egy kiadós migrénem estére, de ez sem tántorított el a továbbiaktól.
Ha a boltban új illatot keresel és sokat megszagolsz, nem zsibbad el tőle az orrod?
De. :-) Nekem is viszonylag hamar elfárad az orrom, sajnos semmi kimagasló képességem nincs ezen a téren. Viszont ma már egyszerre sok illatot ritkán tesztelek, sőt szinte soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése