Oud Imperial (Perris Monte Carlo) 2012

HONLAP

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Luca Maffei

A Perris Monte Carlo egy fiatal niche parfümház, monacói székhellyel. 2012-ben alapította Gian Luca Perris, aki elindított egy orientális sorozatot, amivel úgy gondolom mint a parfümvilágban oly sokan mostanában, a gazdag arab világot célozta meg (bizony, cudar időket élünk). Árképzése viszont korrekt, így halandó ember számára sem lesz elérhetetlen. 8 illata jelent meg eddig, a kelet világának főbb jegyei köré komponálva. Oud, ámbra, pacsuli, pézsma, taif rózsa, ylang-ylang, melyek a leírások alapján nem a légies fuvallat kategóriába tartoznak. 
Minden üveg arany színű, finoman cizellált mintával, ami szintén a gazdagságot, jómódot hivatott fitogtatni (még nem döntöttem el tetszik-e, de inkább nem annyira, bár Abu Dhabiban egy-két hétig azért szívesen billegnék vele).
Az Oud Imperial-t, és a Taif de Rose-t az olasz származású Luca Maffei (képen jobbra) készítette, aki főként orientális vonalon mozog, számomra sok ismeretlen parfümmel (viszont dolgozott a francia Jul et Mad párosnak is, a Garuda és a Néa az ő nevéhez fűződik, ezek itthon is tesztelhetők, sajnos szintén nem ismerem még őket).
A honlapot nem igazán érdemes böngészni, mert én a világon semmit nem találtam rajta (bár lehet, hogy épp valami átalakítás folyik arrafelé).
Mindenhol a szokásos niche marketing szöveget olvastam velük kapcsolatban, extra minőségi alapanyagok, kézzel és persze kellő áhítattal, szigorúan harmatos hajnalban szedett taif rózsák, jázminok és egyéb hozzávalók. Még szigorúbb minőségi rosta, feldolgozás stb.
Ezek után meglehetősen kritikus orral fogtam a tesztelésbe, ha már ennyi a fényezés, akkor lássuk mit tud ez a Perris-Maffei kollaboráció.

Gian Luca Perris

A nyitánya nagyon fűszeres, fújás után berobban egy extra erős sáfrány-kömény akkord, ami gyakorlatilag azonnali hoppanálás a mesés Arábiába. A fűszerek mellett felbukkannak a fás jegyek, leginkább a szantál, egy vékonyka frissen hasított cédrus, és a tömjén vaskosan gomolygó akkordja, amelyből már elő-elő tör a később felerősödő, majd az idők végezetéig kitartó oud medicinális jellege.

Van az összetevői közt egy mérsékelten védett kelet-indiai fa, a Dalbergia latifolia (más néven indiai rózsafa, vagy fekete rózsafa), ez egy 40 méterre is megnövő örökzöld faóriás, amelynek a leírások szerint különlegesen selymes, kissé fűszeres illata van (én pedig nem ismerem, szóval elhiszem).

Ezt a rendkívül tetszetős, kicsit gyógyszeres fás harmóniát a fülledten földes pacsuli, és a balzsamos labdanum nagyjából az egekbe emeli. Az egész leszáradásnak a legszebb része szerintem ez a periódus, a szívillat szépséges kiteljesedése (megjegyzem jázmin sehol sincs, pedig egy kicsi jót tett volna neki, határozottan vágytam rá).

Később is marad a kellemes harmónia, csak a vetiver megjelenése, és a fanyar cédrus felerősödése maszkulin irányba tolja. A sáfrány csökkenő erővel gyakorlatilag végig megmarad, a kömény hamar eltűnik, a balzsamos fázist pedig egy száraz, intenzív, szikár és pergamenszerű fás akkord váltja fel, amelyben végig rezonál az oud, és a tömjén enyhe füstössége. (A lecsengése nagyon erotikus, a férfi összevont homlokú, mély szemtől-szembe nézése, amitől imádom kicsi és törékeny nőnek érezni magam.)

Összegezve tényleg minőségi parfüm, biztos kézzel összerakott, kiegyensúlyozott leszáradású, masszív alkotás.

Hatósugara 2-3 órán át igen intenzív, tartóssága kiváló.

Illatjegyei

• jázmin, fűszerkömény (Carum carvi)
• tömjén, pacsuli, sáfrány, oud
• szantálfa, cédrus, Dalbergia latifolia, labdanum, vetiver

kép
Martin Wojnowski: Marokkó (2010)


https://www.facebook.com/illatpiramis