Vocalise (Shiseido) 1997

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jacques Cavallier

üveg: Aoshi Kudo

Igazi különlegességet hoztam Nektek a Vocalise személyében. Ritka, mint a fehér holló, de ha mégis sikerül belebotlani valahol, a szemből elég jelentéktelennek tűnő üvege miatt ki ne hagyjátok (nem azért mert annyira felkavaró élményt nyújt, biztonsági komfortillat, szóval semmi extrém szívdobogás nem várható, de nem biztos, hogy valaha az életben még egyszer lesz hozzá szerencsétek). 
Bár nem volt könnyű, de igyekeztem olyan fotót keresni, ami megmutatja ennek az üvegnek a valódi, finoman cizellált szépségét, a japán Aoshi Kudo művészetét.
(Találtam olyan információt is, amely szerint Serge Lutens tervezte az üveget, de ez nem igaz. A neten megtalálható a szabadkézi rajzokkal beadott terv, és az ezt jóváhagyó USPTO szabadalom, amely egyértelműen Kudo nevére lett kiállítva 1997 áprilisában.)
Jacques Cavallier (lsd. a képen) külön bejegyzést érdemel majd, sok-sok illatát szeretem. Trouble (Boucheron), Kingdom (McQueen), Midnight Poison (Dior), Classique (Gaultier), Poeme (Lancome), és a rózsás Stella szintén előkelő helyen vannak a képzeletbeli dobogós listámon (és persze a hétköznapi, gyakran használt illataim között).

A Vocalise egy újfajta szemlélet előfutára volt a Shiseido házban, az addigi aromaterápiás, relexációs illatokat váltotta fel az a törekvés, hogy egy központi, itt épp keleties mag köré szervezzék, komponálják az illatot (na ez szerintem pont nem jött össze, mert relaxálós illat lett ez is, keletiessége pedig körülbelül a nullával egyenlő, ettől még persze jó, csak a célorientáltságát nem kell pontozni).

Nyitánya mézszerűen sűrű narancsvirágolaj, gyöngyvirág, és maga a központi főszereplő, a törékeny szépségű dél-amerikai trópusi fehér orchidea.
A sokféle összetevő ellenére nem túl bonyolult alkotás (nem is értem hová rejtette el Cavallier ezt a sok mindent), meglehetősen lineáris, viszonylag könnyen illanó, és elég gyenge hatósugarú parfüm, mindezek ellenére mégis szerettem.
Gyümölcsöket nem igazán éreztem, talán a feketeribizlit, de annak is inkább a fanyar, zöld levelét. Kesernyés, de egyben édeskésen púderes leszáradású, szellősen könnyed, lebegő virágos tüllfátyol, némi pézsmás, jázminos, ha nagyon akarom egy leheletnyit barackos, halványzöld háttérrel.
Nerolis nyugalom, púderes béke, kellemesen kényelmes viselet egy tavaszi-nyári hétköznap során. Az orientális besorolás, mint mondtam nem állja meg a helyét, ebben a parfümben érzetre semmi ilyesmi nincs, nagyon el kell vonatkoztatni elméleti síkon az összetevők irányába, hogy ez esetben egyáltalán értelmezni tudjuk a jelzőt. Maradjuk az egyszerű virágosnál, az maximálisan fedi a valóságot.
A műértőkön túl, a halovány komfortillatok kedvelőinek ajánlom, teljes mértékben munkahely kompatibilis, kifinomult légies semmiség.

Illatjegyei:

• zöld jegyek, gyümölcsök neroli, őszibarack, fekete ribizli, orchidea, brazil rózsafa
• yuzu, japán ciprus, jázmin, gyöngyvirág, ribizli, rózsa
• szantál, pézsma, bors, vanília, vaníliavirág, cédrus 

https://www.facebook.com/illatpiramis