alkotó: Alberto Morillas
Isabella Fiorella Elettra Giovanna Rossellini 1952-ben született Rómában, a rendező Roberto Rossellini, és a színésznő Ingrid Bergman lányaként.
Rómában divat-, és jelmeztervezést tanult, majd New Yorkban társadalomtudományt.
Számos filmben szerepelt (de nekem valahogy nem sikerült elcsípnem olyan alakítását, amiben szerettem volna).
Amit én nem tudtam, hogy 1979-1982-ig Martin Scorsese felesége volt.
1992-ben felbukkant Madonna Erotica c. klipjében, majd felkérte az énekesnő, hogy készülő könyvének (Sex) legyen az egyik modellje.
Ekkor született Steven Meisel híres képe róluk, ami fogalmam sincs miért, de valahogy mindig mélyen érint (talán Madonna arcának törékenyen kiszolgáltatott "meztelensége" miatt).
Három könyvet adott ki, ezek tudtommal egyelőre magyarul nem olvashatóak (az önéletrajzi ihletésű "Some of me" (1997), a fotókat tartalmazó "Looking at me" (2002), és az apjának emléket állító kilométeres című "In the Name of the Father, the Daughter and the Holy Spirits: Remembering Roberto Rossellini" (2006))
Több karitatív tevékenységben is részt vesz: Wildlife Conservation Network, Howard Gilman Alapítvány, UNICEF, valamint támogatja a vakvezető kutyák kiképzését.
1995-ben a Coty azt a lehetőséget ajánlotta neki, hogy kidolgozhat egy saját bőrápolási márkát, ami meg is valósult, és neve alatt fut a mai napig.
Első parfümje a Manifesto volt, ami 2000-ben jelent meg, ezt követte négy másik illat (Isabella, My Manifesto, Daring, Storia), amikhez olyan nevek kapcsolódnak, mint Natalie Lorson, Richard Herpin, és Alberto Morillas.
A Manifesto-n nagyon érezhető a hatása, bvlgaris áttetsző akkordok, a citrusos-virágos-zöld jegyek jellegzetesen könnyed kezű, tiszta, légies keverése. Nem tudom honnét ered a név, latin szó, azt jelenti "kinyilatkoztatás".
Csodaszép alkotás, ami jelenlegi ismereteim szerint a "zöldek" listájának Top 5 parfümjei között szerepel. Virágos-zöld illat, de véleményem szerint változása során folyamatosan libikókázik az aromás-zöld irányába is.
Nyitánya frissen tépett bazsalikom zöldje, bergamottal kombinálva, friss, cologne szerű jelleggel.
Valahogy egyre jobban értékelem, és élvezem a fűszernövények tiszta illatát, ezért a Manifesto bazsalikomos kezdetét imádom (később is, de azért számomra a csúcspont, az eleje).
Körülbelül egy perc múlva megjelenik a kissé kesernyés narancsvirág, és halványan a háttérben a körte édessége, amit egy csipet bors tesz pikánssá. Borsos, fanyar jellege a leszáradás során felerősödik, majd a bors eltűnik, a fanyarság marad.
Alapja pézsmás, leheletnyit szantálos, zöld háttér, amelyben a bazsalikom, és a neroli mindvégig jelen van. Virágos akkordokat érzek, de magamtól nem tudnám kitalálni, hogy az épp jázmin, liliom, és rózsa (bár ez utóbbit talán még felismerném benne), édeskés háttérként rezonálnak, izgalmasan váltakozva a fanyar, kesernyés jelleggel.
Nagyon érdekes, és szép kompozíció, ami ugyan női illatként van besorolva, de szerintem férfiak is nyugodtan kipróbálhatják/használhatják, úgy gondolom az uniszex kategóriába bőven belefér (sőt, vannak fázisai, amikor kifejezetten maszkulin jellege van). Tartóssága közepes, hatósugara ennél gyengébb, hamar bőr közeli illattá válik.
Illatjegyei:
- bazsalikom, bergamott, bors
- narancsvirág, jázmin, körte, rózsa
- szantál, liliom, pézsma
kép: Albert Koetsier
(akinek szebbnél szebb alkotásai megtekinthetők ITT )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése