illatcsalád: virágos-gyümölcsös
Meglehetősen csúnya történeteket olvastam róla, el is gondolkodtam, hogy tényleg akarom-e tudni a háttérben lévő dolgokat, de megtörtént, nincs értelme tagadni, vagy nem tudomást venni róla.
Az a nem túl szívderítő igazság, hogy Boss aprócska cége a csőd szélén állt, amikor csatlakozott a náci párthoz, és az SS, illetve SA egyenruhák gyártásával egy csapásra megoldódtak anyagi gondjai (ő lett "Hitler szabója", ahogy akkoriban nevezték).
Két elmélet létezik a köztudatban, az egyik szerint Boss volt a tervező is, a másik szerint csak a gyártó, és a fekete egyenruhákat Karl Diebitsch (festő), és Walter Heck (grafikus) tervezte. Lényegében majdnem mindegy, mert Boss a tervezésnél sokkal csúnyább dolgot tett, lengyel kényszermunkásokat (főként zsidó nőket), és francia hadifoglyokat dolgoztatott metzingeni gyárában, meglehetősen rossz körülmények között elszállásolva. A második világháború, és Hitler bukása után, a megvetett Boss márkanév is majdnem eltűnt a süllyesztőben.
Új célközönségük a 80-as évek feltörekvő, vagy épp már befutott értelmiségi ifjúsága lett, a szingli, gyermektelen karrierista "yuppie", aki csakis bőrcipőben, és minőségi, márkás öltönyben jelenik meg, ami akkoriban Armani, Ralph Lauren, vagy Boss volt.
Első illatuk 1984-ben jelent meg, Boss No.1 néven (amiből szívesen fogadnék egy mini vintage változatot, mert fás, fűszeres, mézes, levendulás, dohányos illatjegyei igencsak tetszetősek).
Kezdetben csak férfi ruhákat készítettek, a női részleg Joachim Vogt igazgatása alatt indult, 1998-ban (ekkor vezették be a Baldessarini vonalat is, amely kizárólag férfi parfümöket forgalmaz- Ambré nevű ámbrás, bőrös, ibolyás, labdanumos parfümjéből azonnal jöhetne egy üveggel). Ez a vonal egy magasabb minőséget képvisel a divatban, finom, és drága anyagok használata jellemző rá (tiszta selyem, ír vászon, kasmír).
Női ruháinak népszerűsítése érdekében felöltöztették a 2003-as Charlie angyalait (Cameron Diaz, Drew Barrymore, Lucy Liu), akik a filmben Boss öltözékekben parádéznak.
Jelenleg több ágazata (Boss, Hugo, Baldessarini), illetve alágazata van, a Boss Black a modern klasszikus ruházatot, a Boss Orange a lazább, bohém vonalat, a Boss Green az aktív, sportos stílust képviseli.
2011-ben jelent meg Roman Köster történész tanulmánya, amelyben feltárja a Boss cég háborús múltját, gazdasági felemelkedésének okait (Hugo Boss 1925–1945: The History of a Clothing Factory During the Weimar Republic and Third Reich), és a kötet megjelenésével egy időben, a cég vezetése nyilvánosan is bocsánatot kért azoktól, akiket a világháborúban gyárában dolgoztatott.
A Femme alkotója egyelőre rejtély előttem. Azt viszont tudom, hogy tavasszal, és nyáron nagyon szeretem ezt a kis szintetikus semmiséget.
Citrusos, virágos nyitánya van, amelyben az édeskés tangerine, és a frézia, majd a bolgár rózsa dominál. Leszáradásakor felbukkan a sárgabarack, ámbrás alapon, amelyben a fejjegy kissé savanykás jellege is megmarad. Az a helyzet, hogy ebben a parfümben nincs szinte egyetlen tiszta, természetes akkord sem (illetve talán a frézia, és a végének nektáros sárgabarack jegye).
Fogalmam sincs mit szeretek rajta?! A végletekig szintetikus, könnyen illanó, és valami miatt mégis közel áll hozzám. Puha, nőies, áttetsző lenge szellő ...esőáztatta frézia, egy csütörtök délután... kedves, butuska romantikusság... semmi más
Illatjegyei:
- tangerine, frézia, fekete ribizli
- jázmin, liliom, bolgár rózsa
- sárgabarack, citromfa, ámbra
https://www.facebook.com/illatpiramis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése