illatcsalád: fás-aromás
alkotó: Josh Lobb
Ezt a mintát ezer éve kaptam tesztelésre, és bár nagyon tetszett, valahogy mégis mindig tolódott, hogy írjak róla. Ám egy illatcsoportbeli vegyem/ne vegyem kérdés eldöntötte, hogy most jött el az ideje az újbóli kipróbálásának, és ennek a bejegyzésnek.
A Slumberhouse egy viszonylag fiatal, portlandi székhelyű amerikai márka, 2008-ban jelent meg első illata a Jeke, amit a következő hét évben még tizenhét illat követett. Nem mondanám mértékletesnek ezt a számot, de még talán pont a tűrésküszöbön belül értékelhető, kellő kreativitással akár majdnem minden illatuk lehet jó.
Próbáltam utánajárni a név eredetének, és bár érdemben nem sokat sikerült kiderítenem, azért találtam érdekes információkat.
Maga a Norne szó, a norvég partoknál található olajmezőre is utalhatna (a parfüm színéről mindenképp lehet asszociálni egy flaskó jóféle kőolajra)... de nem, illetve ami még a húgom japán kultúra iránti fogékonyságán, érdeklődésén edződött agyamnak érdekes infó volt, hogy van egy ilyen nevű vidám, bohókás női íjász karakter az egyik anime (magyarul japán rajzfilm) alkotásban- de úgy vélem ez utóbbinak a világon semmi köze a Slumberhouse illathoz.
Josh Lobb, a Norne, és a Slumberhouse ház gyakorlatilag egyetlen parfümőre azt mondta, hogy ebben az illatban Edgar Allan Poe hangulatát, az éjféli erdő riasztó sötétségét kívánta megteremteni, ahol a kezünkben tartott erőtlenül pislákoló lámpás mellett, bármi megtörténhet (bye Halloween). Poe, ugye megjelenik még a Frapin féle Nevermore-ban is mint fő ihlető, szikár, borongós férfiassága úgy tűnik a parfümőröket sem hagyja hidegen.
(akit esetleg mélyebben érdekel a téma, az olvassa el Alfarom basenotes-on megjelent, 2012-es Josh Lobb interjúját ITT, illetve egy másik, szintén érdekes beszélgetést vele ITT)
Nyitánya friss faforgács könnyedén lebegő aurája, mint mikor belép az ember egy asztalosműhelybe, és keveredik a különféle fák illata, hogy egyetlen, komplex élménnyé álljon össze.
Majd megjelenik egy olajosan sűrű, ragadósan gyantás jelleg, amely mellett már elkezd kibontakozni a tömjén ködös felhője, és egy lehelet bürökszerű (ürmös) fanyarság, korianderes aláfestéssel. Annak ellenére, hogy Josh bevallottan sok szintetikus összetevőt használ, nagyon természetes, és tiszta illat. Azt mondja nála nincs illatpiramis, mert nem tanulta, nem ért hozzá (micsoda dicséretes, egyszerű alázat ennek a vállalása), ez a leszáradásán egyértelműen érezhető, bár változik annyit, mint némely elméletben jól komponált, gyakorlatban mégsem olyan parádés alkotás.
Az idő haladtával a füstösség előtérbe kerül, a fanyar fás jelleg mindvégig megmarad a fenyő gyantájával egyetemben, és mintha egy kellemes, halvány szantálsimítást, majd a legvégén némi komor vetivert is éreznék benne.
Balzsamos, markánsan férfias, ami női bőrön is jól működik, bár az időnkénti tömjénes, relaxációs pihenőimen kívül nem viselném, viszont a kedvesem bőrén szívesen szagolgatnám, mivel számomra a legtöbb tömjénes-fás jellegű parfüm igen csábító afrodiziákum.
Hatósugara, és tartóssága kiváló. Hasonló érzés viselni, mint a Sonoma Scent Studio- Winter Woods nevű füstös-fás illatát, amely különösen így Mindenszentek napján, rendkívül sok gyermekkori emléket idéz fel bennem.
...szálegyenes fák katonás sora, izzó nedves avar lustán kanyargó füstcsóvái, föld felett úszó ködpamacsok tejszerű lebegése, gyanta aranylása, dohos, mohlepte odú feketén húzó, pókhálós mélye...
Illatjegyei
fenyő, zuzmó, tölgymoha, tömjén, fűszerek
Maga a Norne szó, a norvég partoknál található olajmezőre is utalhatna (a parfüm színéről mindenképp lehet asszociálni egy flaskó jóféle kőolajra)... de nem, illetve ami még a húgom japán kultúra iránti fogékonyságán, érdeklődésén edződött agyamnak érdekes infó volt, hogy van egy ilyen nevű vidám, bohókás női íjász karakter az egyik anime (magyarul japán rajzfilm) alkotásban- de úgy vélem ez utóbbinak a világon semmi köze a Slumberhouse illathoz.
Josh Lobb, a Norne, és a Slumberhouse ház gyakorlatilag egyetlen parfümőre azt mondta, hogy ebben az illatban Edgar Allan Poe hangulatát, az éjféli erdő riasztó sötétségét kívánta megteremteni, ahol a kezünkben tartott erőtlenül pislákoló lámpás mellett, bármi megtörténhet (bye Halloween). Poe, ugye megjelenik még a Frapin féle Nevermore-ban is mint fő ihlető, szikár, borongós férfiassága úgy tűnik a parfümőröket sem hagyja hidegen.
(akit esetleg mélyebben érdekel a téma, az olvassa el Alfarom basenotes-on megjelent, 2012-es Josh Lobb interjúját ITT, illetve egy másik, szintén érdekes beszélgetést vele ITT)
Majd megjelenik egy olajosan sűrű, ragadósan gyantás jelleg, amely mellett már elkezd kibontakozni a tömjén ködös felhője, és egy lehelet bürökszerű (ürmös) fanyarság, korianderes aláfestéssel. Annak ellenére, hogy Josh bevallottan sok szintetikus összetevőt használ, nagyon természetes, és tiszta illat. Azt mondja nála nincs illatpiramis, mert nem tanulta, nem ért hozzá (micsoda dicséretes, egyszerű alázat ennek a vállalása), ez a leszáradásán egyértelműen érezhető, bár változik annyit, mint némely elméletben jól komponált, gyakorlatban mégsem olyan parádés alkotás.
Az idő haladtával a füstösség előtérbe kerül, a fanyar fás jelleg mindvégig megmarad a fenyő gyantájával egyetemben, és mintha egy kellemes, halvány szantálsimítást, majd a legvégén némi komor vetivert is éreznék benne.
Balzsamos, markánsan férfias, ami női bőrön is jól működik, bár az időnkénti tömjénes, relaxációs pihenőimen kívül nem viselném, viszont a kedvesem bőrén szívesen szagolgatnám, mivel számomra a legtöbb tömjénes-fás jellegű parfüm igen csábító afrodiziákum.
Hatósugara, és tartóssága kiváló. Hasonló érzés viselni, mint a Sonoma Scent Studio- Winter Woods nevű füstös-fás illatát, amely különösen így Mindenszentek napján, rendkívül sok gyermekkori emléket idéz fel bennem.
...szálegyenes fák katonás sora, izzó nedves avar lustán kanyargó füstcsóvái, föld felett úszó ködpamacsok tejszerű lebegése, gyanta aranylása, dohos, mohlepte odú feketén húzó, pókhálós mélye...
Illatjegyei
fenyő, zuzmó, tölgymoha, tömjén, fűszerek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése