A Lush illataival meglehetősen elfogult vagyok, sok régi parfümöt szeretek tőlük, amiket persze azóta jórészt kivontak a forgalomból, de 10 ml-s formátumban azért pár itt csücsül a polcomon.
A Kerbside Violet már az új generációs vonal egyik tagja, aminek csomagolását is megváltoztatták, ki-ki eldönti, hogy ez előnyére vált-e?!
Luca Turin azt mondta rá brilliáns, majd a Caron Violette Précieuse (1913) illatához hasonlította, és adott rá egy erős négyest (mivel nem szeretem Turint nagyon kíváncsi voltam, és határozottan szélsőséges kritikus szándékkal szereztem mintát).
Mielőtt szaglászni kezdtem, kicsit utánanéztem ennek az ibolya dolognak, és rájöttem, hogy komoly szakmai disszertációt lehetne írni róla, annyi érdekesség van vele kapcsolatban (ha lesz egyszer hirtelen késztetésem, egy összefoglaló bejegyzést írok róla, hálás téma).
Először is meglepődtem azon, hogy az ibolyavirág, illetve az ibolyalevél olaj az egyik legdrágább illóolaj a világon. A több ezer violaféléből csak a Viola odorata (Illatos ibolya) jöhet szóba, ezt Dél-Franciaországban, és Olaszországban hatalmas ültetvényeken termelik, majd sajtolással, vagy az ősi egyiptomi eredetű enflourage technikával nyerik ki illatát (ez utóbbi olajokban, zsírokban áztatást, majd szűrést jelent... itt már remélem mindenkinek beugrik a Parfüm c. könyv/film, nagyon helyesen), mindkettőhöz igen nagy mennyiségű nyersanyag szükséges, például 20 gramm ibolyalevél-olajhoz, 1 tonna (!) levélre van szükség.
Tehát ebben az ibolyától illatozó évben bizony akadhatnak mennyiségi gondok virágügyileg, de gondolom mindenki fejében ott van már a megoldás, ide szintetikumok kellenek de iziben.
A virág édes illatát (némi fás háttérrel) az alpha ionone, az ibolyalevelet pedig
egy észter, a methyl heptine carbonate imitálja, egészen ügyesen.
Elég lineárisnak mondható, viszonylag élethű, és többnyire kellemes viselet.
Benne van az a jellegzetes Lush akkord, amit szinte minden termékükben érzek, és fogalmam sincs mi az, de szeretem ezt az illatot.
Érezni a szintetikusságot, ami bőven a tűréshatáromon belül van, édeskés ibolya markáns fás háttérrel, ez lehet akár rózsafa is, de magamtól ki nem találnám. Mivel az elején van egy kis földes akkord is benne, az volt az érzésem, hogy kitéptek egy ibolyát gyökerestől, és egyszerűen összeturmixolták a többi hozzávalóval. Kissé dominánsabb a nyers ylang-ylang annál amit szeretnék, annyira, hogy szegény jázmin alig kap teret mellette, pedig ő sem a szerénységéről híres. Van egy fázisa ahol cassia illatát érzem (kár, hogy elvileg nincs benne, pedig szép tiszta akkordként hallucináltam)
Összehasonlítva a régebbi eresztésű ibolyájukkal (Tuca Tuca), az egy édesebb, púderesebb, komfortosabb (unalmasabb) változat, a Kerbside sokáig határozottan zöld-fás tartomány, fanyar púderes leszáradással (a legvégén eltűnik a fanyar jegy, marad egy kis simuló édesség). Szerkezetileg mindenképp érdekesebb illat, ennek ellenére mégis azt mondom könnyebben eltelítődnék vele, és ha választani lehetne újra a Tuca Tuca jönne velem haza. Tavasszal-ősszel el tudnám képzelni hétköznapi viseletként, bár volt amikor túl tömörnek éreztem, és zavart. Van a fejemben egy besorolás, hogy egy parfümből szívem szerint mekkora mennyiséget birtokolnék (0-5 ml-10 ml-100 ml-hektoliter), ebből 5 ml bőven elég lenne (vagy sok is). Hatósugara és tartóssága jó, férfi bőrön kíváncsi lennék rá, a fás felhang miatt el tudom képzelni, hogy az édes púderesség ellenére is jól működne.
Illatjegyei:
ibolya, ibolyalevél, ylang-ylang, jázmin, rózsafaolaj
kép: Jean-Dominique Etienne Canu- Le Secret du Caporal La Violette (1815)
Napóleon nagy ibolyarajongó volt, Canu ezzel a képpel tisztelgett előtte, ugyanis belerejtette Napóleon, felesége Mária Lujza, és kisfiuk arcélét. Lehet mérni, hogy ki mennyi idő alatt találja meg őket :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése