alkotó: Christopher Sheldrake
Serge Lutens, és az ő nagyra nőtt Sancho Panzája, Christopher Sheldrake 1998-ban úgy gondolta, hogy üvegbe teszik a kelet egyik leghíresebb édességét, a lokumot.
Alap gasztronómiai szinten annyit kell tudni erről, hogy abban a formában ahogy jelenleg Turkish Delight néven ismeri a világ, Törökországból származik, mégpedig a 19.századból, és az isztambuli Hacı Bekir Cukrászat nevéhez fűződik (lokumot viszont már sokkal korábban, a 15.században is készítettek). A tradicionálisan citromlével, rózsavízzel készült kocsonyás, ragacsos, kockákra vágott édességet porcukorba hempergetik, hogy ne ragadjon össze, és úgy gondolom legalább a látványával már mindenki találkozott.
A török név valószínűleg az arab lokma/lukma=falat szóból származik, más nézet szerint az oszmán rahat hulkum (= a torok elégedettsége) kifejezésből ered- én pedig úgy vélem a kettőt némi félrehallással összegyúrták, és ebből lett a torok falatkája.
Megjelent C.S.Lewis Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című könyvében is Edmund Pevensie fő kedvenceként, hogy azután a Narnia című film segítségével az arra fogékonyak körében elinduljon a lokum láz (ami engem nem ért el, egyrészt mert szégyen-gyalázat de nem láttam a Narniát, másrészt nem vagyok édesszájú).
Elkészítéséhez sok receptet találtam, és a böngészés közben fedeztem fel egy angol hölgy youtube vlogját, aki nemzetközi recepteket készít igen sajátos stílusban (néhol Mrs. Doubtfire hangján :-) ). A hagyományos Turkish Delight receptjének elkészítése megtekinthető ITT
Körülbelül egy perc múlva először kicsit félszegen, majd erőteljesebben megjelenik az édeskés cseresznye, amely telt és frissen, harsányan ropogós, mint burgundi héjú óriási germersdorfi, ami mellé lecsúszott egy korty borostyánszínű amaretto.
A szívillatban megjelenő vanília átmelegíti, simulékonyabbá, puhábbá teszi ezt a meghökkentő kezdetet, ami azért különleges, mert olyan nagyszabású barokkos túlzás az egész, amely szinte megfojt a kezdeti pillanatokban. Nagyon különleges a lédúsan édes, és az erősen keserű éles, ám harmonizáló kontrasztja, amely izgalmas lendülettel látja el az indítást.
A vanília megjelenésével felüti fejét némi ragadós méz, és a tonka kumarinjának kicsit torokkaparó jellege, ekkor a parfüm veszít a kezdeti ígéretes lendületből. A heliotrop igyekszik ugyan, de szintén vaníliás jellegével csak minimálisan tudja árnyalni a szirupos édességet, ami nekem ebben a fázisban nem igazán tetszik.
Alapja pézsma, erre masszívan, tömören helyeződik a mandulás, marcipános édesség. Rózsát, gyantát, aldehidet sajnos nem éreztem, az egybibés galagonyával pedig bajban vagyok, mert még soha nem szagoltam (ködös, aldehidszerű, édeskés akkordot kell keresni, ebből csak az édesség ami számomra biztosan megvan).
A vanília viszonylag érdekesen alakul, mert az elején-közepén szimplán édes, majd az alapillatban, mikor félig kiszabadul szegény a ragacsból, akkor vonzóan füstössé válik.
A teljes leszáradásáról egy régi sütemény jutott eszembe aminek nagymamám volt mindig a beszerzője, nevére már nem emlékszem, dió formájú mandulás nápolyi volt, és gyerekkoromban nagyon szerettem.
Hatósugara és tartóssága kiváló, inkább női illatnak mondanám (bár kíváncsi lennék, hogy férfi bőrön milyen irányba alakul).
Összességében fogalmam sincs hányadán állunk :-D az elejét szerettem, mert érdekes, mellbevágó, izgalmas és hasonló folytatást sejtet, a szívillatot az egysíkú, számomra unalmas, erős sziruposság miatt nem kedveltem, és az alapillatot újra szerettem, mert édes ugyan, de elhalkulva már komfortos, otthonos, kellemes érzetet keltően (mézes, kesernyés, gyümölcszselés felhangokkal). Van benne valami fülledtség, összezsúfolt piaci bódék dohos levegőtlensége, összeszoruló testek meleg párolgása, valami erotikus, valami gyermeki, valami riasztó, és valami vonzóan édes. És amiben ennyi oximoron harmonizál, az hiába csűröm-csavarom, bizony remekmű! :-) Egy a lényeg, ha alkalom adódik rá, tessék kipróbálni.
Illatjegyei
mandula, cseresznye, pézsma, tonkabab, vanília, heliotrop (vaníliavirág), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), fehér méz, török rózsa, gyanta, aldehid
kép: részlet a Turkish Delight c. 1973-as holland filmből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése