illatcsalád: virágos-aquás
alkotó: Jacques Cavallier
üveg: Alain Mourgues és Fabien Baron
Marie Kondo, Rend a lelke mindennek című könyve kapcsán eléggé megcsapott mostanság a japán kultúra szele, és a nagy rendrakós láz során kezembe akadt ez a minta, amit első körben a kukába dobtam, mert nagyon nem szeretem.
Megfogadtam Marie tanácsát, fogj a kezedbe mindent, ha nem tudsz rá szeretettel tekinteni, vagy negatív érzést kelt, akkor dobd ki. Ez a minta/illat abszolút negatív emlék, mégis volt bennem valami, ami miatt melegséget éreztem iránta. Ekkor jött az ötlet, hogy utánanézzek a cégnek, és meg kell mondjam tetszett az a képi világ amit láttam. Szóval úgy döntöttem emiatt adok még egy esélyt az illatnak, és próbálom nagyon objektív orral, minden bántó szándék nélkül elemezni.
(Egy kis háttérinfó rólam, hogy ennek a férfi párját még a húszas éveim elején használtam, tehát már akkor is elég lazán kezeltem a nemek szerinti besorolást, a L'eau d'Issey pour Homme volt a színházba járós illatom, mert olyan kevés parfümöm volt, hogy a drágábbakat alkalmakra tartogattam.)
Tokióban, és Párizsban tanulta a divattervezést Guy Laroche-nál, majd a Givenchy házban, végül 1970-ben megalapította saját márkáját, Miyake Design Studio néven.
Remekül ötvözi a japán, és az európai szabásvonalakat, bár utóbbi egyértelműen jellemzőbb rá. Kollekcióinak darabjai inkább művésziek, mint hétköznap is hordhatóak, de ez persze nem meglepő a divattervezés szegmensében.
Érdekességek:
- 1976-ban fekete modelleket állított a kifutóra, ami nagy megrökönyödést váltott ki
- volt, hogy 8 éves gyerekek mutatták be felnőtt kollekcióját
- 1998-as A-POC (A piece of clothes- Egy rongydarab) kollekciójában egyetlen hosszú szövet kapcsolta össze a szorosan egymás mögött felvonuló modelleket
- kedveli a szójátékokat, pl japán boltjának neve az ELLTOB TEP- a pet palack visszafelé olvasva
- nagy rajongója a Moloko énekesnője Róisín Murphy, akit gyakran látni Issey kreációkban
- 1991-ben a Frankfurti Operaház felkérésére 400 jelmezt készített 40 táncos számára a The Loss of Small Detail c. balettelőadásra, amelyek között igen látványos tervek is voltak
- ruháihoz nem csak textilt használ, hanem drótot, sztaniolt, szalmát, bambuszt, műanyagot, gumit stb.
- művészetét remekül értette, és tolmácsolta Irving Penn amerikai fotóművész, akivel együttműködve létrehozta egyik legnagyobb sikerű kiállítását, Vizuális párbeszéd címmel
- munkái közül, talán az origami kollekció nyerte el leginkább tetszésem
"Egy illat inkább átöleljen minket, mint ellepjen. A harmat és a növényekre hulló eső, a víz tisztasága és frissessége érvényesüljön."
Jacques Cavallier volt aki megvalósította az álmát, és megalkotta számára ezt a parfümöt, amely szerintem máig a ház legellentmondásosabb darabja.
Miután átrágtam magam ezen a temérdek információn, és ezek fényében teszteltem újra, furcsa módon elkezdtem megkedvelni (na ennyit a szanálásról! :-D ).
Szóval maga az illat egy tipikusan aquás-virágos alkotás, aminek nem tesz jót ha fújjuk, mert akkor olyan mennyiségben kerül a bőrre ami már zavaróan erős lehet, ergo kenni kell, azt is mértékkel.
Elég szintetikus kezdete van, rengeteg (kissé poshadt) sárgadinnye, amely aquás akkordokkal van nyakonöntve, mellette liliom, és gyöngyvirág (ez a paletta nagyjából lefedi az összes utált illatjegyem). Eddig itt mindig megfutamodtam, és fejvesztve próbáltam lemosni magamról, most viszont a zen angyali nyugalmával (ugyan kissé feszes izomtónussal) vártam a kibontakozást.
Virágos tobzódás vette kezdetét, a liliom-gyöngyvirág kombóhoz csatlakozott egy hangyányi tubarózsa, ciklámen, frézia (ami ugyancsak szinte mindenben szintetikus mint a veszedelem, itt sincs másképp), majd felüti fejét egy vizes, dinnyés akkord, amit a görögdinnye ketonnak (más néven calone, vagy methylbenzodioxepinone) köszönhetünk. Ez már leírva is rémes, megélni még rosszabb.
Ami miatt viszont most már nem kibékíthetetlen köztünk az ellentét, az annak köszönhető, hogy a vége nagyon jó irányba változott, édeskés, lágyan nőies, letisztultan fás-virágos tisztaságillattá alakult rajtam, és kifejezetten jóérzéssel, harmóniával töltött el a viselése. Ezért a rövidke végjátékért persze nem fogom hordani, de mindenesetre meglepett, és kezdem jobban megérteni a rajongótáborát. A teljes leszáradás a Kenzo illatokat juttatta eszembe, amik ugyancsak többnyire erősen szintetikusak, de számomra kellemes viseletek.
Hatósugara fújva elviselhetetlen, kenve megfelelő, tartóssága kiváló. Az a típus amit száz közül felismersz, és ha mást nem is, ezt minden parfüm esetében értékelendőnek tartok (Issey bácsi pedig abszolút belopta magát a szívembe <3 )
...nyugvó vizek lustán langyos párolgása, vízililiomok tükrös tánca, mederbe zuhanó boglyas fa hasadása...
Illatjegyei
- ciklámen, rózsavíz, sárgadinnye, lótusz, frézia, rózsa, calone (görögdinnye keton)
- szegfű, liliom, peónia, gyöngyvirág
- fás jegyek, tubarózsa, ámbra, szantálfa, pézsma, osmanthus, cédrus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése