alkotó: ?
üveg: Stephan Weiss
A két ünnep közötti lazításban úgy gondoltam gyorsan írok Nektek egy igazi őszi-téli kedvencemről, amit eddig azért nem használtam többször, mert már csak kevés volt belőle. Viszont úgy hozta a jószerencsém, hogy lett egy teli nagy üvegesem belőle, tehát szemérmetlenül fürödhetek benne, így zömmel ez a parfüm lett az év végi heteim (hónapjaim) kísérője.
Donna Karan régi illatai nagyon kedvesek számomra, amit ismerek az remekmű, amit nem, azután pedig vágyakozom. Nagyon jól komponált, egyedi illat mind, a szegfűs-fűszeres Black Cashmere még a blog indulásának idejében külön bejegyzést kapott, a szintén komfortillat "fehér holló" Chaos is megérdemelne egyet, és ami pedig azonnal jöhetne hozzám, az az 1992-es tömjénes-bőrös-balzsamos Donna Karan, aminek az üvege olyan különleges szépség, amit csak egy kivételes tehetségű szobrász volt képes tervezni.
Donna hanyatlásáról már írtam a róla szóló posztban, meglehetősen elhanyagolja a parfümvonalat, ami nem a mennyiségben nyilvánul meg, hanem a minőségben. Flanker, flanker hátán, egyik rémesebb mint a másik, na de annak kell örülni ami van, szóval örüljünk a régebbi remekműveknek.
A parfümőrt több fórumon kerestem, de nem sikerült rájönnöm a kilétére (aki tudja, kérem írja meg). Az üvegről annyit azért lelkendeznék, hogy Donna volt férje (akitől nem elvált, hanem sajnos tüdőrákban meghalt) Stephan Weiss képzőművész tervezte, no comment...úgy műalkotás, ahogy van.
Kiadtak egy teljesen áttetsző üveget is, és azt hittem ennek a reformulált változatát tartalmazza, de nem, hanem EDP töménységben is elkészült.
 |
| Donna Karan és Stephan Weiss |
Bergamottot kellene detektálnom a fejillatban, de nem sikerült, helyette valami szintetikus kakofónia a nyitány, aminek szerintem a kémiai képlete egy terjedelmes székfoglalóhoz elég lenne. Miért is szeretem akkor ennyire?! (mert nem szeretem ám olyan nagyon a szintetikumokat)
Olyan mint a tajtékos tenger, amelynek hófehér, habos hullámai magasra csapnak, majd visszahúzódnak, és béke lesz.
Ami a kaotikus fejillat lecsengése után jön, az maga a csoda, habkönnyű, libbenő tisztaságillat, ami épphogy puhán körülölel, beburkol valami hihetetlen megnyugtató, ringató aurába.
Ami különösen érezhető benne az a kissé száraz vanília, amely ad egy kis porszerűséget neki, és ezt némi szantálréteg teszi otthonosabbá (poros ház- na megvan miért érzem én ez ennyire otthonosnak :-D )
A virágok közül a jázmin ami a szívillatban megjelenik, gyöngyvirágot nem éreztem.
A kasmír fa érdekes elem, mert köze nincs a fához, ez egy kémiai vegyület (C14H22O), amely fás, szappanos, púderes, aldehidszerű ködöt képez, és megfoghatatlanul lágy, éteri jelleget ad a parfümnek (dezodorok, samponok gyakori adalékanyaga). Sokszor használják jázminnal (Thierry Mugler: Alien), illetve egyéb fehér virágokkal (Histoires de Parfums: Tubereuse 2 Virginale) keverve.
A teljes leszáradásban semmi izgalom nincs, miután kialakult ez a szappanos-virágos, különleges módon édeskés alapillat, már a világon semmi nem változik, csak halványul az intenzitás.
Hamar bőrközelivé válik, és a velúr bőr illata ugyan nem található benne, viszont a hajlékony, puha simulékonysága igen. Hatósugara közepes, tartóssága elég jónak mondható, én a ruhámra, és a hajamra szoktam fújni, ahol kb 4 órát kibír.
Illatjegyei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése