alkotó: Guy Robert (majd Max Gavarry)
készítsen amely intenzíven animális, és vadsága szembemegy az addigi virágosan kisasszonyos illatok trendjének, amely megtestesíti a barbár parfümöt ("Le Parfum Barbare"), és méltó kísérője lehet a következő évben megjelenő komplett szőrmekollekciónak. Így készült el a zöld, fás, tölgymohás illat, a Dioressence, amely mint a neve is jelzi, minden Diorok esszenciája.
Guy Robert megkapván a feladatot leült az asztalkájához, és erősen törte a fejét, hogy milyen új dologgal rukkoljon elő, kezébe akadt egy kissé szétázott Miss Dior szappan, beleszagolt egy aldehides dugós palackba, megforgatott a tenyerében egy darabka ámbrát, és kipattant a fejéből az új parfüm képlete. Ez nyilván az alkotói folyamat végletes leegyszerűsítése, de a dolog lényege, az ihlet nyerésének története ténylegesen ez volt.
A végeredményre nyilván rányomta bélyegét, hogy Guy az aldehides illatok nagy mestere, kollekciójában szerepel például az Amouage Gold, a Gucci No.1, Gucci pour Homme, Hermes Caleche, Equipage, Madame Rochas.
1979-ben Max Gavarry... (igen, jogosan ismerős a név, ő a Panorámás- Olfactive Studio- Clement Gavarry apja)... reformulálta a Dioressence-t, egy hajszállal édesebbre, rózsásabbra változtatta, egyszóval kicsit a 80-as évek ízléséhez modernizálta azt. Nekem ebből a változatból van üvegem, a legelső verziót sajnos nem ismerem.
 |
| Max Gavarry és a Dioressence második, reformulált verziója |
Nyitánya vadul tobzódó zöld jegyek, fanyar bergamott, éles pacsuli, és egy pillanatra felvillanó gyümölcsös édesség egyvelege (mintha galbánumot is éreznék benne). Nem egyszerű beköszönés, olyan karakteresen lehengerlő, hogy nem hagy gondolkodási lehetőséget, azonnali döntésre kényszerít... maradsz, vagy menekülsz?! Azonban akit nem riaszt el ez a végletekig ódivatú, merész indítás, az a továbbiakban gyönyörű leszáradást kap ajándékba.
A szívillat akkordjai fél perc múlva már ott sorakoznak felfedezésre várva, ami csak részben sikerül, mert a komplexitás, és a jegyek lágy összesimulása nagyon megnehezíti (ismét) az amatőr orr dolgát.Amit biztosan érzek, az a rózsa, ylang-ylang, és a muskátli halvány, jellegzetes illata, amelynek zöldes jellege szépségesen simul össze a fejillat orrbacsapó, méregzöld indításával.
A jázmin, és a tubarózsa fehérvirágos illata nem igazán jellemző, talán az a kis krémesség, amely majd az aldehid megjelenésével lágyítja a kompozíciót nekik köszönhető, de magamtól egyiket sem éreztem volna.
Az aldehid felbukkanása, mintha elpárologtatná a sűrű elixírként hömpölygő, virágszirmokkal szórt zöld folyamot, és egyszer csak egy mesteri bűvészpálca legyintéssel szelíd, szappanos illattá alakítja a parfümöt, amelyben egy villanásra megjelenik a vetiver földes fássága, és az orris íriszes púderessége. Itt már nem történnek nagy változások, innét már a kényelmesen puha, szellős, nőies arcát mutatja, némi vaníliával édesítve, pézsmával, és csipetnyi gyantás melegséggel lágyítva az alapot, de nem orientális, hanem aldehides irányba tolódva.
Aldehides jellege hasonló a Hermes Caleche, az Amouage Gold, és a Madame Rochas leszáradásához, a kezdeti meghökkentően erős zöld csavarral megtoldva.
Hatósugara közepes, hamar bőrközeli illat lesz, tartóssága körülbelül 3 óra.
Véleményem szerint uniszex, és bár férfi bőrön még nem éreztem, ami késik nem múlik, mindenképp kíváncsi vagyok rá, és tesztelni fogom.
...tüllruhás holdtündér, nagyikám arcának szappanos tisztasága, egyszervolt szőke hajának lebbenése, kék szemének vigyázó figyelme, kezének könnyed, óvó simítása...
Illatjegyei
- aldehidek, narancs, gyümölcsök, pacsuli, zöld jegyek, bergamott
- szegfű, tubarózsa, fahéj, ibolya, orris, jázmin, ylang-ylang, rózsa, muskátli
- pézsma, pacsuli, benzoin, vanília, tölgymoha, vetiver, styrax (benzoeviasz)
kép: art nouveau szappan reklám
https://www.facebook.com/illatpiramis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése