London for Men (Burberry) 2006

illatcsalád: orientális-fűszeres

alkotó: Antoine Maisondieu

A férfi parfümökkel való barátkozásom körülbelül 2 éve kezdődött, mikor hirtelen felindulásból nagyjából végigteszteltem a drogériás polcok női kínálatát, akkor elkezdtem férfi illatokat próbálgatni, és több meglepő felfedezést tettem. Egyrészt, hogy valóban mennyire más elemeket erősít fel a férfi-, illetve női bőr azon túl, hogy nyilván teljesen egyéni különbségek is vannak. Másrészt, hogy pont ennek következtében a mainstream illatok nagy része is uniszex illatként tud funkcionálni, ha elég nyitottak vagyunk, és nem engedünk a skatulyák korlátozásának.
Mára már tisztán tudom, hogy mik a preferenciáim, bőr, dohány, levendula, fás jegyek, tömjén... szóval nagyjából minden ami a férfi illatokban van többnyire szépen kidolgozva.
A Burberry London pedig az egyik kedvencem lett a sok-sok próbálkozás után.
Antoine Maisondieu egy grasse-i parfümőr családból származik, és jelenleg az 1895-ben alapított Givaudan parfümgyártó vállalat tagja. Sok-sok illatot készített a Comme des Garcons, az Etat Libre d'Orange számára, és neki köszönhetjük többek között a férfi Armani Code-ot, a Gucci II-t, a Moschino Funny!-t, Tom Ford Velvet Orchid-ját, és az én örök szerelmem, a Paul Smith Rose-t.

Azt rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a London for Men niche minőségű parfüm elérhető áron, ami szerintem jelenleg a Burberry legjobb illata. Lineáris leszáradású, nem sokat változik az idő folyamán, ebből a szempontból végtelenül unalmas, de olyan kényelmes, megnyugtató komfortillat, hogy nem tudok haragudni az izgalmak hiánya miatt. Persze ma már úgy gondolom nem kell, hogy folyton kiugorjon a szívem a helyéből a kalandos leszáradás következtében, jó néha a pihentető, kiszámítható, nyugalmas állapot.
Besorolása orientális-fűszeres, ezt orientális-fougère kategóriára cizellálnám, mert mint a Versace féle The Dreamer esetében leírtam tölgymoha alap, levendula fejillat + orientális egyéb hozzávalók = orientális fougère. Jellegükben is nyilván sok hasonlóság van, bár itt sokkal kevesebb a fahéjban található kumarin, mint a The Dreamer tonkababból származó kumarinja, így tisztábban dohányos, szellősebb, könnyedebb alkotást kapunk.
Nyitánya finom minőségű lágy dohány, fahéj, levendula, és bőr keveréke, valamint az opoponax nevű édes mirha fűszeres, balzsamos, rendkívül kellemes, és tetszetős akkordja. Ha nagyon akarom egy kis bergamottot bele tudok képzelni, de nem jellemző, borsot nem érzek. A szívillat portói borát afféle mágikus porhintésnek gondolom, de az is lehet, hogy egyszerűen nem vagyok a borászatban kellő mértékben jártas.
Lehetetlen fázisokat meghatározni a leszáradás során, valahogy egyszerre van minden jelen az elejétől kezdve. 
Az alapban a niche illatokban oly kedvelt (vagyis drága beszerzésű) guaiac fa ad pluszban egy kis füstös felhangot a dohánynak, amely mintha ámbrás háttérbe lenne ágyazva, egy csipet kesernyés, fanyar maszkulin akkorddal a végén (emiatt a végjáték miatt inkább fejet hajtok a férfi besorolás előtt).
Tartóssága, és hatósugara közepes, hamar bőrközeli tartományba kerül, őszre-télre kiváló választás azoknak akik nem annyira sportos, hanem inkább kifejezetten elegáns, letisztult, minőségi illatot keresnek.
Pipadohány, bőrkanapé, aranyló whiskey, tweed öltöny puhasága, és a kandalló ropogó tüze... (nem csak férfiaknak)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyei

• bergamott, levendula, fahéj, fekete bors
• bőr, mimóza, portói bor
• guaiac fa, tölgyfa kéreg, dohánylevél, opoponax, tölgymoha

fotó: Csengetett, Mylord? (Cissy Meldrum)