Wrappings (Clinique) 1990

illatcsalád: virágos- aldehides

alkotó: Elie Roger (Estée Lauder: Knowing, Balenciaga: Ho Hang Club, Karl                                          Lagerfeld: KL Homme)

Mielőtt még bármit olvastam volna a Clinique-ről (amiről bevallom semmit nem tudtam, mivel a bőrápolás, illetve parfümök terén szinte teljesen érdektelen volt számomra), az ugrott be elsőre a Wrappings-el kapcsolatban, hogy mintha egy régi Estée Lauder illatot szagolnék.
És tényleg van kapcsolódás.

A Clinique az Estée Lauderből nőtte ki magát, mégpedig Estée menyének, Evelyn Laudernek a kezdeményezésére (1968-ban), aki olyan kozmetikai vállalatban gondolkodott, amely bőrgyógyászok bevonásával, annyira hiper-szuper anti-allergén kozmetikumokat dolgoz ki, amelyeknek már a látványától azonnal kisimulnak, a horror áruk miatt elmélyült mimikai ráncok. A név az orvosi klinikumra utal, a fehér köpenyesek mindent tudó világára (A Clinique márkaboltjaiban, a mai napig fehér köpenyben szolgálják ki a vásárlókat). A kencék 100%-ban illatmentesek (amit nem tudok alátámasztani, mert még nem próbáltam őket), azonban 1971-ben úgy gondolták, hogy mégis kellene valami illatélmény, és megjelent az Aromatics Elixir, amit számos parfüm követett.
Evelynről még annyi érdekesség, hogy a mellrák elleni küzdelem egyik aktivistája volt, részben az ő nevéhez fűződik az ügyhöz kapcsolódó "rózsaszín szalag" szimbólum bevezetése. (Ő maga 75 éves korában, 2011-ben halt meg petefészekrákban)

Wrappings... "csomagolás", beburkolás... tökéletes névválasztás!
Minden aldehid tartalmú parfümről ez az első szó ami eszembe jut, hogy beburkol egy légiesen könnyed felhő, amely biztonságot, és nyugalmat ad (hoppá, talán most jöttem rá a vintage szeretetem egyik okára :-) )
(Elnevezéséről egyébként több teóriát is olvastam. A parfüm egy limitált karácsonyi kiadásként jelent meg pár amerikai nagy áruházban 90-ben, azután évről-évre az ünnepi időszakban többször megjelentették. Ez alapján többen a karácsonyi csomagolóanyagokra asszociáltak, de én az elvontabb, elsőként említett variációban szeretnék hinni, vagy legalábbis a kettő furfangos ötvözetében)

Nyitányát erőteljes zöld kezdet jellemzi, lédúsan roppanó növény, amelynek szárából sűrű, sötétzöld elixír csordogál, mellékzöngéje kesernyés, gyógynövényes üröm. Annyira nem általános, hogy imádom! Az aldehid pár perc múlva puhít rajta, áttetszőbbé teszi, majd a tölgymoha tompít ezen a harsogó zöld árnyalaton.
Nehéz boncolgatni, de az összetevőkből egyértelműen kivehető volt számomra a szerecsendió, ami nem uralja sosem, de izgalmassá fűszerezi egy adott fázisát, a pacsuli, és a cédrus, amely az elején nem igazán érezhető, de a leszáradáskor övé lesz az egyik főszerep, az aldehid, pézsma és moha mellett. Az orris kissé púderes irányba tolja a végét, így egy többnyire pihe-puha, légies, enyhén virágos tisztaságillat lesz belőle, (néha kicsit karcos) fás alappal. Az jutott eszembe róla, hogy olyan mint mikor a macska mancsa belesimul az ember tenyerébe, de azért játékból időnként előkerülnek a karmok :-) 
(a tenger jegyet nem igazán értem benne, szerencsére egyértelműen nem aquás illat)
Maximálisan uniszex, sok fantázia nem kell hozzá, hogy elképzeljem férfi bőrön. Hatósugara, és tartóssága kiváló. Remekül összerakott, rendkívül különleges illat, szélfésülte hajló búza, amely fölött békés, áttetsző kék ég feszül. 
Üzenem az Univerzumnak, hogy egy mini változatot szívesen birtokolnék belőle.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Vincent Van Gogh: Búzaföld (1888)

Illatjegyei:

• aldehid, üröm, levendula, zöld jegyek, szerecsendió
• ciklámen, szegfű, orris, jázmin, jácint, rózsa
• bőr, pacsuli, pézsma, tölgymoha, cédrus, tenger jegyek