fotó: Scent Vision
illatcsalád: virágos
alkotó: Alessandro Gualtieri
Nem is tudom pontosan hol kezdjem a mondókámat ezzel az illattal, illetve parfümházzal kapcsolatban.
Valahogy számomra annyira különc, érdekes, izgalmas, kicsit elvont az egész, hogy nehéz kiragadni belőle lényegesnek látszó dolgokat. Valami olyasmi, mint a hippi mozgalom. Egy életérzés, amit körül lehet írni, de igazából érezni kell a lényegét.
A Nasomatto egy holland székhelyű vállalkozás, amelynek alapítása az olasz származású Alessandro Gualtieri nevéhez fűződik.
Akit bővebben érdekelnek háttér információk, az például ITT sok érdekességet megtudhat róla.
Az olasz szóösszetétel jelentése "Őrült Orr", ami Alessandro némely fotójánál, megnyilvánulásánál konkrét, kézzelfogható értelmet nyer. Ami nem baj, sőt... :-) annál szimpatikusabb.
Saját bevallása szerint imádja az alkotás folyamatát, amelynek mindig csak elindítója, azután az egész önálló életre kel, és ebben a sodró, kontrollvesztett állapotban végül megszületik a mű.
A Nasomatto (elvileg) az eddig kiadott 10 parfümmel befejezettnek tekinti pályafutását (a 2014-es Blamage (a francia szó jelentése "Szégyen") az utolsó illata). Azonban nem szűnik meg teljesen Alessandro tevékenysége, hanem Orto Parisi néven új parfümházat hozott létre, szóval nem kell megijedni, hogy a magát szerényen "Az Orr"-ként (The Nose) nevező művész újabb remekei nélkül maradunk.
Érdekesség még, hogy felesége, a holland Lilian Driessen is kihozott 2012-ben egy új márkát, Maria Lux néven (olasz székhellyel! azért van itt szerelem kérem, mindenféle olasz-holland keresztölelkezés), amelynek illatai a szerelem, és halál témakörét járják körbe. (parfümjei: Deeply, Madly, Truly, Aramesh, Mogadess).
(Mondom kicsit furcsák, de olyan szeretni valóan habókos család, ha jól emlékszem két gyermekkel megáldva.)
A Narcotic Venus-t sokáig kerülgettem, főként a benne lévő liliom miatt, ami általában nem az én barátom.
Most, hogy végre kipróbáltam, rájöttem kár volt halogatni a dolgot, mert semmi zavaró nincs benne.
Az, hogy tavaszi illat, gondolom senki számára nem új információ, erősen virágos, letisztult mestermunka. Egy fújással pont annyi könnyedség, amitől szellős, légies elegancia leng körbe.
Míg a Robert Piguet féle Fracas nekem néha túl tömör, és vaskosan sok, addig a Narcotic Venus viselésekor ezt egyszer sem éreztem.
Tubarózsa a köbön, és a nyitányában pár másodpercig, némi hárs illatot vélek felfedezni (ez nincs feltüntetve az összetevői között, és könnyen lehet, hogy csak az én orrom, elmém játéka). A jázmin, és a leszáradáskor felbukkanó liliom finoman simul a krémes, lágy, leheletnyit fás, nőies alapkompozícióba. Fogalmam sincs milyen fűszerek lehetnek benne, mert bárhogy igyekszem, csak virágokat érzek (de ha valaki ki tud hámozni ezen kívül bármit is belőle, az kérem ossza meg velem a titkot).
Luxus minőség a javából, amelynek borsos árát talán kompenzálja, hogy valóban csak egy-két fújás szükséges belőle. Férfi bőrön bevallom el sem tudom képzelni, bár egy próbát talán megérne, érdekességképp.
Tartóssága, hatósugara több mint kiváló. És a kicsit bumfordi kupak ellenére (vagy épp ezért), még az üvege is tetszik.
 |
| Pierre Bonnard (1895) |
Illatjegyei
tubarózsa, liliom, jázmin, fűszerek
https://www.facebook.com/illatpiramis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése