@Victor Wong
illatcsalád: orientális-fűszeres
alkotó: Trevor Nicholl
Grossmith alapította London szívében, 1835-ben.
Jelenleg a dédunoka Simon Brooke, és felesége Amanda Brooke kezében van a vállalkozás. (fotó forrása: ITT, ahol egy remek interjú is található, jobbnál jobb képekkel illusztrálva)
Négy fő kollekciójuk van, amihez idén csatlakozott még egy, a párizsi galéria
- Black label (fekete-arany): ez a modern, innovatív vonal (Saffron Rose, Floral Veil, Amelia, Golden Chypre)
- Classic (fehér-arany): ez a hagyományőrző részleg, az 1800-as évek illatainak újbóli kiadása (Hasu-no-Hana, Phul-Nana, Shem-el-Nessim)
- Royal: királyi ünnepek ihlette illatok (Betrothal- eredetileg V. György és Mária királyné esküvőjére készült 1893-ban, majd a 2011-es Vilmos herceg és Catherine Middleton kötötte frigy emlékére újra kiadták, Diamond Jubilee Bouquet- a 2012-es királyi gyémántlakodalom tiszteletére)
- Baccarat: számozott kiadások, szépséges Baccarat kristályban, ide tartozik a két királyi illat (Betrothal, Diamond Jubilee Bouquet), és egy hármas díszdobozos változat, a classic kollekció darabjaiból összeállítva (Hasu-o-Hana, Phul-Nana, Shem-el-Nessim)
- Paris Gallery (Paris Leather, Paris Rose)
A letisztult eleganciát képviselő új üvegeik is gyönyörűek, de egy vintage rajongó számára a régi látványvilág mégis jobban megdobogtatja a szívet.
Nagyon nehéz az ízekre szedése, mert egy simára csiszolt, harmonikusan összeolvadó illatról van szó, ennek következtében nem egyszerű a mellékszereplőket észrevenni.
Nyitánya áttetszően lebegő fahéjaldehid (szó nincs a megszokott vaskos, többnyire vaníliás édességgel kevert fahéjról, ez egy végtelenül könnyed fátyol, ami épphogy megjelenik, máris tovalebben), a sáfrány kissé kesernyés, fűszeres aromája, és egy csupaszra romantikátlanított realisztikus rózsa határozott felütése, amely mögött kezdetben mintha tiszta templomi tömjént éreznék, ami áthajlik majd az oud pont kellemesen gyógyszeres jellegébe.
A szívillat halvány, édeskés dohányt hoz, és egy balzsamos puhaságot, amiért valószínűleg a mirha, labdanum kettőse a felelős, amelyek közül egyiket sem érzem dominánsnak, de közösen adnak egy mély, sötét, biztonságot sugárzó alapot, amitől megnyugtatóvá alakul a kezdet vibráló, éles színeket villantó feszültsége.
Krémes, fás, enyhén füstös, lágy rózsává szelídül, ami mögül frissen hasított száraz szantál kanyarog, némi nyers animális érzettel, ami egyrészt az ámbra, másrészt a kasztóreum, vagyis hódzsír illata (aminek igazi ereje szerintem a Juliette Has A Gun Mad Madame nevű illatánál tesztelhető jól). Úgy gondolom ezek az állati összetevők ma már kizárólag szintetikus elemekből állnak, összességében azonban szépen vannak kivitelezve, mert abszolút természetesnek hatnak.
A leszáradási folyamat vége a fás jegyek felerősödésének időszaka, kicsit maszkulin irányba tolja egy lehelet karcosság (itt mintha zöldes vetiver is lenne benne). Ez a felvonás újra izgalmas feszültséget hoz, hiába a fák túlereje, soha nem lesz keményen rigid, mert mindig ott pulzál egy bársonyos, virágos, girlandos puhaság a háta mögül. Dinamikáját tekintve drámainak mondanám, hatósugara és tartóssága kiváló, évszaktól független uniszex illat.
...Shakespeare halkan mormolt körmondata, feszülő csönd sötét szuszogása, a Globe szédítő ívessége, karmazsin izzás, rózsa fehér krémessége, borzas padlódeszkák földes érdessége...
- sáfrány, fahéj, rózsa
- mirha, oud, dohány, fás jegyek
- labdanum, kasztóreum (hódzsír), szantálfa, ámbra, guaiac fa
kép: Christian Schloe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése