illatcsalád: orientális-vanília
alkotó: Thierry Wasser
Kisebb fáziskéséssel előkerült nálam az őszre szánt Guerlain mexikói Shalimar fújósom, amit egészen idáig csak egyetlen egyszer teszteltem, akkor tetszett, de valahogy sok volt, és utána elfelejtődött.
Arra már nem emlékszem, hogy miért vettem belőle (talán a tömjén-csokoládé páros lehetett az ok... na jó, inkább csak a tömjén), mert minden adott ahhoz, hogy ne szeressem. Thierry Wasser nem tartozik a kedvenceim közé, a százszor újragondolt flankerekről pedig meglehetősen vonalas nézeteim vannak, szóval többnyire ki sem próbálom őket, sőt tudomást sem veszek róluk.
Na de ha már megvan, és még valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag írni is szeretnék róla, akkor lássuk mit tud.
Édes, balzsamos nyitánnyal indít, amiben füstös vanília, és az opoponax lágy mirhás illata dominál. Az anyaillat tisztán, minden erőlködés nélkül felismerhető benne, illetve sokáig megtévesztésig hasonlít rá.
A leszáradásakor néha-néha előbukkan a(z) (ét)csokoládé száraz, kesernyés aromája, ami jóleső csavar az alapkoncepcióban, és az írisz épp imádott, púderes, puha illata.
Templomi tömjént vártam, persze nem azt kaptam, sőt semmiféle tömjént nem éreztem benne. A füstös akkord szerintem inkább a vanília érdeme.
Néha azt a nemszeretem érzést adta, mintha a füstölőházban pácolódtam volna néhány órán át, a kötözött sonkák társaságában. (ilyenkor határozottan hozta a gyermekkorom hideg téli estéinek, füstölt sonkás emlékvillanásait)
Aki szereti az anyaillatot, de nem szereti a leszáradásának "porosságát", annak jó alternatíva lehet.
Hatósugara és tartóssága kiváló. Kiemelendőnek tartom, hogy az üvege csodás, a Raymond Guerlain féle eredeti tervhez hasonló, annak minimalistább változata. Érdekesség, hogy 1925-ben a Shalimar üvegtervével Raymond megnyerte a párizsi Iparművészeti Kiállítás első díját. (Raymond Guerlain, Aimé Guerlain unokája volt)
Összességében nem rossz, de inkább megerősíti a flanker elméletem, miszerint a 99 százalékukkal kár volt bíbelődni.
Amit viszont egyértelműen megkívántam miatta, az egy jó azték kávé, ami mellé kuckózós illatnak egye fene, jöhet a mexikói Shalimar, mert nem mondom, hogy kihagyhatatlan élmény, de azért szerettem. :-)
 |
| Azték napkő |
Illatjegyei:
karamell, csokoládé, tömjén, írisz, opoponax, vanília, tonka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése