illatcsalád: virágos- fás- pézsma
alkotó: Dorothee Piot
Szegény Tom Ford Black Orchidját másodszorra előzi meg egy bejegyzés, de elvarázsolódtam, nincs mit tenni (tegnap többször is, úgy tűnik mágikus nap volt).
Jul et Mad. Számomra eddig ismeretlen név, ami azzal örvendeztetett meg, hogy mindössze négy illatukból, három telitalálat nálam (a negyedik csak az én tökéletlenségem miatt nem, mert valahogy az aquás illatok nem szépek rajtam).
A négyes mesebeli, bűvös számának külön örültem, 2012-ben három parfüm (Terrasse à St-Germain, Amour de Palazzo, Stilettos on Lex), idén egy ráadás (Aqua Sextius). Semmi flanker, ezeregyedik hasonló (üzleti megfontolású) gondolat, négy különböző, művészire csiszolt illat, letisztult, kifinomult üvegben. (remélem ez a szemlélet továbbra is így marad)
A három nekem tetszőből, elsőként azért rá esett a választásom, mert egyrészt francia (és St-Germain), másrészt citrus bódulat volt tegnap az Atelier Cologne Pomélo Paradis miatt, gondoltam törés nélkül folytatódjon ez az érzelmi ív.
Harmadrészt pedig (és persze nem utolsósorban), Indie kategóriában ő lett a 2013.év FiFi díjazottja.
A parfümházról röviden annyit (zsebkendőket elő Lányok!), hogy egy szerelmi szál húzódik a hátterében, két ember közös történetének fontos állomásai, azok illatokban történő elmesélése.
A francia világutazó tudós, Julien Blanchard, és a romániai születésű, szépségiparban tevékenykedő, parfümrajongó Madalina Stoica, egy párizsi kávézó teraszán való találkozásának, majd szerelmének gyümölcse. Az illat ennek a kapcsolatnak a születését, kezdetét kívánja szimbolizálni, belefoglalva a párizsi életérzés kecses, légies eleganciáját.
A "Coup de Foudre" megfogalmazása, amely a váratlanul jött, sorsszerű szerelem "villámcsapásának" romantikáját adja.
Dorothee Piot, akinek két kedvenc őszi parfümöm köszönhetem (Olfactive Studio: Chambre Noire, és a Naomagic- igen, bizony egy celebillat, ami megfogott) a Jul et Mad illataival, hivatalosan is a Top 5 parfümőr listámra került.
A Terrasse à St-Germain egy erősen citrusos akkordokkal nyitó szépség, amelynek fejjegyében a grapefruit és mandarin édeskésen citrusos illata dominál (rebarbarát nem érzek, de nem is baj, mert parfümben még sosem szerettem, bár lehet, hogy az a halvány, zöldes fuvallat a háttérben neki köszönhető, akkor ebben az interpretációban mégis szeretem).
A virágok közül egyértelműen a jellegzetes fréziát, és édeskés lótuszt fedeztem fel (rózsát nem, bár a kék rózsának fogalmam sincs mennyiben van más illata, mint kevésbé különc társainak). Ami azonban nagyon megfogott, az a pézsma otthonos, megnyugtató ölelése, a pacsuli, és citrusok könnyed, csábító izgalma, a fás jegyek otthonossága, amelyek puha, krémes összhangban olvadnak eggyé.
Folyamatosan átmenetnek, valamiféle balerinás billegésnek érzem egy citrusosan friss, illetve egy krémesen fás, pézsmás illat között, és ez a libikóka játék hihetetlenül izgalmas, különleges dolog.
...szikrázó napsütésben fürdő frézia, lágy ölelés, pille takaró, hófehéren libbenő függöny, frissen készített reggeli édes limonádé, egy faillatú otthon biztonságos puhaságában...
Hatósugara, tartóssága kiváló. És mivel ugyanazt a lelki békét nyújtotta, mint például a Trussardi Inside kávéssága, ezért minden percét imádtam. (illatában nem hasonló a két parfüm, csak számomra hasonló hangulatúak).
Illatjegyei:
FEJ: grapefruit, mandarin, rebarbara
SZÍV: frézia, lótuszvirág, kék rózsa
ALAP: pézsma, szantál, pacsuli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése