illatcsalád: (fehér) virágos
alkotó: Christopher Sheldrake
Körülbelül egy éve, pár hozzám hasonló illatbolond jóvoltából, egy Blaha Lujza téri, mini "illatos találkozó" alkalmával ismertem meg Serge Lutens, és Christopher Sheldrake narancsvirágát.
Emlékszem akkor magamra fújtam, és még otthon is elámultam mindent felülíró, átható, uralkodó erejétől.
Lehet abban valami, hogy a narancsvirág nyugtató hatású, mert a megfelelő mennyiségű fújásadagot eltalálva, valóban relaxációs hatással van rám. Fáradt, zűrös napok lezárásakor, általában a Lush tiszta narancsvirágát hívom segítségül a lazításhoz.
A Fleurs d'Oranger esetében- annak ellenére, hogy domináns benne a narancsvirág- a nyugtató hatás tekintetében, nem ennyire egyértelmű a helyzet.
Ambivalens számomra, amelynek fő oka a virágok összetétele, ami miatt egyszerre érzem a narancsvirágtól könnyednek, a tubarózsától és jázmintól viszont nehéznek.
Serge Lutens, szabad fordításban úgy jellemzi a parfümöt, hogy egyetlen fuvallat, melyben a keserű narancsfa virágának illata, és egy csipet cibet rezonál.
Erőteljes, kesernyés narancsvirággal indít, amely mellett nagyon domináns, a fehér virágok egyik fő uralkodónője, a tubarózsa.
Ez utóbbi, sok parfümben rám telepszik, és fojtó lesz számomra, itt azonban, a narancsvirág frissebbé, szellősebbé teszi, jelentősen megkönnyítve viselését.
Körülbelül 10-15 percig csak kettőjükről szól az illat, majd egyszer csak, ebben a kissé krémes jellegű egyvelegben, felbukkan a jázmin, amely különleges egzotikus édességével gazdagítja a szívillatot.
Ez a triumvirátus rendkívül kitartó, és erőteljes hatósugárral bír.
A különböző fórumokon említett, köménynek köszönhető "izzadt" jelleget én egyáltalán nem érzem (megjegyzem a többi hasonlóan jellemzett illatban sem).
A teljes leszáradáskor, kb. egy óra múlva, pár percre előbukkan a hibiszkusz, amely (sajnálatomra) hamarosan eltűnik, és a legvégén csak a narancsvirág simul intenzíven, krémesen, egy halovány, pézsmás alapba, tökéletes lecsengéssel, visszatérve a kezdeti akkordhoz, lezárva ezzel a gondolati ívet.
...tompa okkersárga, zöld és fehér...az a pillanat amikor az egyre erősödő napsütés, selymes porrá varázsolja a talaj legfelső rétegét, és a vaskos szirmú, viaszos fehér virágok körül, méhek százainak önfeledt zümmögése hallik. Az apró izmok összerándulnak, majd a hártyás szárnyak nagy lendülettel nekifeszülnek a sűrű, fülledt légnek. A virágportól súlyos test nehézkesen emelkedik, hogy a gondoskodó ösztön sürgető akarata, ezredszer is hazavezesse...
illatjegyei:
narancsvirág, jázmin, indiai tubarózsa, citrusok, hibiszkusz, szerecsendió, fehér rózsa, kömény, ambrette (Abelmoschus moschatus)
