Eau des Merveilles (Hermès) 2004

forrás: parfumo.de (Sonnenblume)

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Ralf Schwieger, Nathalie Feisthauer

üveg: Serge Mansau

A Hermès házat 1837-ben alapította a lószerszámkészítő Thierry Hermès,
ugyanabban az évben mikor Párizsba költözött. A remek bőrárut készítő cég, hamarosan az igen frekventált helyen lévő párizsi Faubourg St. Honoré 24. szám alá tette székhelyét, központjuk a mai napig itt található, ahol még mindig családi vállalkozásként működnek. 
Nemsokára bőröndökkel, táskákkal, órákkal, egyéb ruházati cikkekkel bővítették árukészletük (egy Hermès bőrönddel, és sállal igazán megajándékozhatna valaki).
Első illatuk, az Eau d'Hermès 1951-ben készült, amit számos parfüm követett. Én személy szerint nagy rajongója vagyok a háznak, szinte minden illatuk olyan komoly művészi értéket, valamint minőséget képvisel, hogy az mindenképp tiszteletet, és figyelmet érdemel. Azt szoktam mondani, hogy a Hermès ház, a mainstream ág niche hajtása. A jelenlegi, azaz a minél több flankerrel nagyjából ugyanazt az ötletet megnyúzni koncepció láttán ugyan néha kicsit/nagyon csóválom a fejem, de még ez sem tudott a rajongótáboruktól eltéríteni.

Az Eau des Merveilles megalkotása két német származású parfümőr érdeme (bár Nathalie Franciaországban született, de német felmenőkkel rendelkezik), és ne kérdezzétek miért, én érzem rajta a germán hatást. Nincs benne az a franciás könnyedség, mint az addigi Hermès illatokban, tömörebb, vaskosabb, masszívabb, kicsit baltával faragottabb az egész, de pont ezért a formabontó egyediségért szeretem még jobban.
Ralf Schwieger, aki a munka oroszlánrészét végezte, olyan illatokkal büszkélkedhet, mint például az Iris Nazarena (Aedes de Venustas), Figuier Ardent (Atelier Cologne), az idén megjelent TBS Black Musk, amire ezek után persze kíváncsi lettem, az én imádott Frederic Malle illatom, a Lipstick Rose, és a kevésbé mesterremek YSL Baby Doll. Ralf saját bevallása szerint nagyon szereti a fás jegyeket, erdő mellett nőtt fel, ezért alkotásaiban ezt a természetes hangulatot kívánja visszaadni, el kell ismernem, hogy abszolút sikerrel.

Az Eau des Merveilles alapgondolata az volt, hogy előcsalja az ámbra minél élethűbb illatát, és mivel azt eredetileg a tengerből nyerték ki, ezért a sós bőr jellegének visszaköszönésével szerette volna még izgalmasabbá tenni.
Elképesztően összetett érzést ad, annak ellenére, hogy nincs is benne olyan sok összetevő (és most nem a konkrét illatjegy felsorolásra gondolok, hanem a valódi, olfaktorikus érzésre).
Nyitánya a turmixolt héjas narancs, és ámbra melengető keveréke, amelyhez határozott fűszeresség társul, feketebors, és rózsabors, ami mellett én kardamomot, és egy lehelet ánizst érzek (elvileg egyik sincs benne). Mikor a narancshéj keserűsége elillan, akkor marad egy édeskés, gyantás, fás jelleg, amely gyakorlatilag bármikor megnyugtatóan hat rám, ezért relaxációs értéke is felbecsülhetetlen.
Úgy gondolom, hogy különleges "több száz közül felismerem" egyediségét, főként egy a Fülöp-szigeteken őshonos fafajta (Canarium luzonicum) gyantája, az elemi adja, amely mentás, tömjénes, gyógynövényes, kissé citrusos illatának köszönhetően olyan alapot teremt a többi összetevőnek, ahol felerősítve mind maradéktalanul ki tudja bontakoztatni pazar szépségét.
Leszáradásakor végig marad az édeskés, ámbrás, balzsamosan gyantás jelleg, amelyben nincs semmi brillírozó játékosság, csak egy végtelenül nyugodt, otthonos, stabil érzet.
Hihetetlenül tartós, és nagy hatósugarú parfüm, amit én a szigorúan egy fújás elvének betartása mellett használok.
Az új kedvenccé vált meleg, olívazöld baglyos sálam állandó kísérője mostanság, a Jean-Claude Ellena féle ámbrásabb, halványan labdanumos, vaníliás flankerével, az L'Ambre des Merveilles-el felváltva, amely egy lényegesen kevésbé összetett, kényelmesebb, kisebb hatósugarú parfüm, ezért akiknek sok az eredeti Merveilles, azok bátran próbálkozhatnak vele, valamint férfiak szintén, mert véleményem szerint maximálisan uniszex kategória mindkettő.

...napsugaras őszvillanás, aranypászmás erdő csillanó neszezése, vaskos törzsű, árnyas fák suttogása, ezer színű avar puha, nyirkos ölelése, koronás szarvasok karcsú inalása...

Illatjegyei

narancs, citrom, elemi gyanta
ámbra, rózsabors, fekete bors, ibolya
fenyő, tölgymoha, cédrus, madagaszkári vetiver

https://www.facebook.com/illatpiramis

Dioressence (Dior) 1969

illatcsalád: ciprus (-virágos)

alkotó: Guy Robert (majd Max Gavarry)

1969-ben  Guy Robert azt a megbízást kapta a Diortól, hogy olyan parfümöt
készítsen amely intenzíven animális, és vadsága szembemegy az addigi virágosan kisasszonyos illatok trendjének, amely megtestesíti a barbár parfümöt ("Le Parfum Barbare"), és méltó kísérője lehet a következő évben megjelenő komplett szőrmekollekciónak. Így készült el a zöld, fás, tölgymohás illat, a Dioressence, amely mint a neve is jelzi, minden Diorok esszenciája.
Guy Robert megkapván a feladatot leült az asztalkájához, és erősen törte a fejét, hogy milyen új dologgal rukkoljon elő, kezébe akadt egy kissé szétázott Miss Dior szappan, beleszagolt egy aldehides dugós palackba, megforgatott a tenyerében egy darabka ámbrát, és kipattant a fejéből az új parfüm képlete. Ez nyilván az alkotói folyamat végletes leegyszerűsítése, de a dolog lényege, az ihlet nyerésének története ténylegesen ez volt.
A végeredményre nyilván rányomta bélyegét, hogy Guy az aldehides illatok nagy mestere, kollekciójában szerepel például az Amouage Gold, a Gucci No.1, Gucci pour Homme, Hermes Caleche, Equipage, Madame Rochas.
1979-ben Max Gavarry... (igen, jogosan ismerős a név, ő a Panorámás- Olfactive Studio- Clement Gavarry apja)... reformulálta a Dioressence-t, egy hajszállal édesebbre, rózsásabbra változtatta, egyszóval kicsit a 80-as évek ízléséhez modernizálta azt. Nekem ebből a változatból van üvegem, a legelső verziót sajnos nem ismerem.

Max Gavarry és a Dioressence második, reformulált verziója

Nyitánya vadul tobzódó zöld jegyek, fanyar bergamott, éles pacsuli, és egy pillanatra felvillanó gyümölcsös édesség egyvelege (mintha galbánumot is éreznék benne). Nem egyszerű beköszönés, olyan karakteresen lehengerlő, hogy nem hagy gondolkodási lehetőséget, azonnali döntésre kényszerít... maradsz, vagy menekülsz?! Azonban akit nem riaszt el ez a végletekig ódivatú, merész indítás, az a továbbiakban gyönyörű leszáradást kap ajándékba.

A szívillat akkordjai fél perc múlva már ott sorakoznak felfedezésre várva, ami csak részben sikerül, mert a komplexitás, és a jegyek lágy összesimulása nagyon megnehezíti (ismét) az amatőr orr dolgát.
Amit biztosan érzek, az a rózsa, ylang-ylang, és a muskátli halvány, jellegzetes illata, amelynek zöldes jellege szépségesen simul össze a fejillat orrbacsapó, méregzöld indításával.
A jázmin, és a tubarózsa fehérvirágos illata nem igazán jellemző, talán az a kis krémesség, amely majd az aldehid megjelenésével lágyítja a kompozíciót nekik köszönhető, de magamtól egyiket sem éreztem volna.
Az aldehid felbukkanása, mintha elpárologtatná a sűrű elixírként hömpölygő, virágszirmokkal szórt zöld folyamot, és egyszer csak egy mesteri bűvészpálca legyintéssel szelíd, szappanos illattá alakítja a parfümöt, amelyben egy villanásra megjelenik a vetiver földes fássága, és az orris íriszes púderessége. Itt már nem történnek nagy változások, innét már a kényelmesen puha, szellős, nőies arcát mutatja, némi vaníliával édesítve, pézsmával, és csipetnyi gyantás melegséggel lágyítva az alapot, de nem orientális, hanem aldehides irányba tolódva.
Aldehides jellege hasonló a Hermes Caleche, az Amouage Gold, és a Madame Rochas leszáradásához, a kezdeti meghökkentően erős zöld csavarral megtoldva.
Hatósugara közepes, hamar bőrközeli illat lesz, tartóssága körülbelül 3 óra.
Véleményem szerint uniszex, és bár férfi bőrön még nem éreztem, ami késik nem múlik, mindenképp kíváncsi vagyok rá, és tesztelni fogom.

...tüllruhás holdtündér, nagyikám arcának szappanos tisztasága, egyszervolt szőke hajának lebbenése, kék szemének vigyázó figyelme, kezének könnyed, óvó simítása...

Illatjegyei

• aldehidek, narancs, gyümölcsök, pacsuli, zöld jegyek, bergamott
• szegfű, tubarózsa, fahéj, ibolya, orris, jázmin, ylang-ylang, rózsa, muskátli
• pézsma, pacsuli, benzoin, vanília, tölgymoha, vetiver, styrax (benzoeviasz)

kép: art nouveau szappan reklám

https://www.facebook.com/illatpiramis

Chamade (Guerlain) 1969

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean-Paul Guerlain

üvegterv: Raymond Guerlain

Amit először is szeretnék elárulni, hogy a régi Guerlain illatok nagy rajongója vagyok, a Chamade időtlen idők óta a kívánságlistámon volt, míg pár napja nagy örömömre sikerült egy üveges változatra szert tennem. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanazt az érzést fogja megtestesíteni, mint a Mitsouko, vagyis az őszi városban, hanyagul nyakba tekert sállal barangoló, elmélkedő hangulatot, mikor semmi más nincs csak a házak homlokzata, a málló vakolat, ezer éves kilincsek, elzárt szökőkutak, rozsdás kerítések, hulló levelek, és én.

A Chamade a ház történetében egy új korszak kezdetének egyik illata. Miután a II. világháborúban a Guerlain gyárat bombatámadás érte, Jacques Guerlain visszavonult, és fiára Jean-Paul Guerlain-re bízta az irányítást, akinek első öt illata között szerepel a Chamade.

A név eredetére többféle magyarázat született, a hivatalos verzió szerint Napóleon seregei dobpergéssel üzentek egymásnak, a chamade egy sajátságos ritmus volt, a visszavonulás, és a feladás jele, amely úgy kapcsolódik az üveg fordított szíve által szimbolizált szerelemhez, hogy egy szerelmi történetben azt a pillanatot testesíti meg, amikor a szív megadja magát ennek az érzésnek, és gyors, erős dobogással adja hírül, hogy itt bizony felkavarodtak az érzelmek.
(a ritmussal, zenével több átfedés is felfedezhető, érdekesség, hogy egy francia orgonaregiszternek is ugyanez a neve, amely az orgona homlokzatán, vízszintesen áll, hangja trombitaszerű, és általában külön szólóműre készült.)
A névválasztásban szerepet játszhatott az is, hogy 1965-ben jelent meg Francoise Sagan novellája, Le Chamade címmel, amelyet 1968-ban megfilmesítettek Catherine Deneuve főszereplésével, aki Lucile szerepében döntéshelyzetbe kerül, hogy a biztonságos házasságát, vagy a koldusszegény, fiatal író kínálta felkavaró szerelmet válassza (a film magyarul Szívdobbanás címmel tekinthető meg).

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után térjünk rá a parfümre. Nyitánya bitang erős, zöldes, kesernyés galbánum, amelynek feszes burkából olyan hirtelen, és lehengerlő erővel pattannak ki a virágok, mint az ezer színű tavaszi rügyfakadás.
Gyors, mesteri varázslat, mire feleszmélek már a titkok kertjének harmatosan roppanó zöld gyepén sétálok, ahol egyszerre borítanak el a jácint bódító illatú, vaskosan viaszos szirmai, a rózsa tüzessége, a jázmin édeskés, krémes keleti misztikuma, a gyöngyvirág szemlesütött, szerény szépsége (talán egy csepp neroli, ylang-ylang, valamint a cassia-feketeribizli levél fanyarsága), és az aldehid ködös fátyla, amely puhán beburkol mindent, mint a hajnali kert szelíd párája.
Mikor elcsitulnak a virágok, megjelenik a fűszeres szegfűszeg, amelyet tovább mélyít, és visz egyértelműen orientális irányba a benzoin, tolu balzsam, és peru balzsam triója, egy kis gyógyszeres jelleggel. Ekkor az egész kompozíció mögött már ott muzsikál a meleg ámbra, kissé füstös vanília, és szantál egyvelege, minimális vetiverrel kombinálva. Ami még érdekesség, hogy a szívillat krémes jázmin illata az alapillat jegyeinek stabilizálódása után ismét erőteljesen felüti a fejét, és egy roppant kényelmes, nőies, fehér virágos leszáradást biztosít úgy, hogy az akár kellemetlenné is válható karakteres galbánum feszes ritmusa gyakorlatilag egy percre sem csitul.
Majdnem hiánytalanul megjelenik benne a "Guerlinade", vagyis a Guerlain jellegzetes alapkeveréke, a bergamott, rózsa, jázmin, vanília, tonkabab egyvelege.
Teljes leszáradása krémes, fűszeres, fehér virágos, mérsékelten púderes aldehides felhő, amely álomszépen billeg a hűvös-kesernyés-fás-kemény háborús övezet, és a meleg-krémes-virágos-puha békés szerelmi történet mezsgyéjén.
Összességében azonban, nem titkoltan optimista üzenettel az utóbbi csoport jelzőit érzem dominánsnak, a végjátékot tekintve mindenképp. Hatósugara, és tartóssága kiváló, uniszex illatnak mondanám.
Egyértelműen mestermunka, mindvégig izgalmas leszáradással. Tisztelői közé tartozott/tartozik például Audrey Hepburn, Glenn Close, Grace hercegnő, Anne Hathaway, és Phyllis Diller.
Parfümrajongóknak minimum 5 ml kötelező darab.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyei

• aldehid, jázmin, jácint, bergamott, rózsa
• orgona, galbánum, jázmin, szegfűszeg, gyöngyvirág, rózsa
• tolu balzsam, peru balzsam, szantál, ámbra, benzoin, vetiver, vanília

Nyári összefoglaló 2015

William Welsh- Summer (1931)

Még soha nem volt ilyen típusú bejegyzés a blogon, és nem állítom, hogy hagyományt teremtek majd vele, de most épp kedvem volt hozzá, szóval fogadjátok szeretettel ezt a kis nyári, személyesebb hangvételű visszatekintést.
Az idei nyaram főként a nyűglődésről szólt, valahogy ez nem az én évszakom, a pihenést, lazítást imádom, a kánikulát viszont annyira nem, valahogy évről évre nehezebben viselem, egészségi problémáim pedig nem engedték ebben az évben a vízparti pihenést, illetve inkább az oda való utazást.
Na de ahogy nemrégiben olvastam valahol, ha valami rossz, és nem tudsz rajta változtatni, akkor próbáld élvezni... kád tele hűvös vízzel, és jöhetett a felüdülés... egy jó könyvvel a kezemben gyakorlatilag órákat töltöttem a fürdőkádban ücsörögve.

Könyvek, amiket "kivégeztem" (a fele pszichológia, mert hát eredetileg pszichopedagógusféle lennék, vagy valami olyasmi :-) )

• Koncz Erzsébet: Tükörcukor
• Bródy Sándor: Rembrandt
• Fritz Riemann: A szorongás alapformái
• John Updike: A terrorista
• Takács Hajnal: Az asszony verve
• Jo Nesbo: Denevérember
• Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Sorozatok amiket néztem (sokszor szintén a kádban)

• Jóbarátok (igen, még nem láttam, és le lettem szúrva, hogy én vagyok az egyetlen ember az országban, aki ezidáig nem ismerte, szóval belekezdtem, és jelentem élvezem)
• Trónok harca (utolsó évad, a legutolsó részt még nem néztem meg, mert egyelőre nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy az egyik kedvenc szereplőmet (is) meghalasztják... milyen dolog ez már?!)
• Californication (bugyuta, és sokszor közönséges, de szerettem. A karikatúrának is beillő Tim Minchin pedig nagy kedvencem lett)
• A híd (második évad)
• Tudorok (ezt most kezdtem, és egyelőre nem tudom eldönteni tetszik-e annyira, hogy végignézzem az első évadot)
• True detective (első évad- ez beszippantott, és nem eresztett, szinte egy szuszra felfaltam az egészet. Zseniális.)

A fragrantica.com oldalán minden évszak elején beállítom a kedvenc illataimhoz azokat, amelyekről úgy gondolom majd használni fogom őket az adott időszakban, az idei volt az első év, mikor ebből nagyjából semmi nem valósult meg.

Úgy gondoltam, hogy a Top 4 lesz

• Jour d'Hermes (Hermes)
• Hedera (L'Erbolario)
• Soleil de Capri (Montale)
• Mon Jasmin Noir L'Eau Exquise (Bvlgari)

Ehelyett szinte alig fújtam parfümöt, legtöbbször a hűtőbe költöztetett The Body Shop Grapefruit testpermetért nyúltam (majdnem elhasználtam a 100 ml-t), ha néhanap magamra pancsoltam valamit, akkor az belefér a Top 3 kategóriába

• Aqua Universalis (Francis Kurkdjian)- áttetsző frissesség, amit a legnagyobb melegben sem érzek soknak, szerencsére rajtam tartós is
• Eau de Dolce Vita (Dior)- enyhén citrusos osmanthus, és frézia (mindkettőt imádom)
• és a 2002-es Clean Fragrance (Clean)- az első Clean amit a szintetikussága ellenére is szeretek, kissé fanyar, muskátlis citrusillat, amelyet meglepően sokan nem szeretnek a fragranticán (természetesen nekem pont ő tetszik a ház eddig megismert illatai közül)

Amire még büszke vagyok, hogy pár hete újra elkezdtem edzeni, és kétszer biciklizni is voltam (imádtam <3 ), Római-part lángos evéssel, és Szentendre oda-vissza (68 km) kipipálva :-) hozzájuk a régi jó öreg szürke Mexx Woman volt az illat társam.
A szokásos városjárós, fotózós kirándulásaim elmaradtak, de talán majd ősszel, ha hűvösebb lesz bepótolom (például Tatára egy éve szeretnék eljutni, idén remélem sikerül).
Szóval így lassacskán a nyár vége felé járva élvezzük ami még hátravan, töltekezzetek napfénnyel, élménnyel, illatokkal, meg amivel még szeretnétek :-)

No. 89 (Floris) 1951

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: fás-aromás

alkotó: Juan Famenias Floris

A Floris a világ egyik legrégebbi, és legjelentősebb parfümháza, alapítása úgy gondolom rendkívül fontos mérföldkő, mert niche minőségű, vintage jellegű illataival etalon a parfümgyártás történetében.

1730-ban alapította a spanyol Menorca szigetéről származó fiatalember, Juan
Famenias Floris, aki a Jermyn Street 89 alatt hozta létre borbélyüzletét, amelynek szűk, macskaköves utcácskája, szerencsés módon igen közel volt Jakab király udvarához. Mire a spanyol úriember észbe kapott, már ő borotválta a fél udvar szakállát, fazonírozta, és rizsporozta parókájukat.
Honvágyát parfümök keverésével igyekezett enyhíteni, beléjük csempészte hazája melengető, jellegzetes aromáit, a narancsfa ligetek, és a levendula ültetvények illatát.
Hamarosan igen meglódult a Floris szekere, és rövid időn belül már 175 féle parfümöt forgalmazott (legnépszerűbb illatai: Lavender- ez volt az első parfüm, Santalwood, Ormonde, Lily of the Valley, Malmaison, Geranium, Stephanotis)- jelenleg 45 illatot árulnak, köztük nyilván valamelyest reformulálva, ezeket a vintage csodákat.
A Floris és az arisztokrácia kapcsolata töretlen, a mai napig szállít az angol királynőnek, és a walesi hercegnek.
Üzlete a régi helyén áll, kiváló ízlésről tanúskodó berendezésével, mahagóni polcaival. Immár a Floris család nyolcadik generációja irányítja a céget, akik máig a faburkolatos tanácsteremben beszélik meg az aktuális ügymenetet.

Kevés parfümre mondok ilyet, de a No.89 tényleg inkább férfi illat, nevét az üzlet házszámáról kapta. Az angol író, Ian Fleming nagy rajongója volt, és a No.89 akkor vált abszolút világhírűvé, mikor szereplőjének James Bond-nak, ez lett a regénybeli szignatúra illata.
Döbbenetesen tiszta, szép alkotás, amelynek esetében a kiváló alapanyagok használata kétségtelen. Mióta ismerek Floris illatokat, azóta még jobban vágyom minden alkotásuk megismerésére, mert pont olyan minőségűek, szerkezetűek, amilyennek álmodtam őket.
Nyitánya fanyar, kicsit kesernyés bergamott, narancs, keserűnarancs, levendula mesteri egyvelege, aminek résein át pulzálva tör elő a rózsa édeskésen lágy, gyönyörű illata, amely azonnal megszelídíti a kesernyés akkordokat. Körülbelül egy perc múlva megjelenik a fűszeres-virágos szívillat, amelyben ylang-ylang, narancsvirág, és szerecsendió pompázik, majd felerősödik a rózsa, és kikacsint a fás, pézsmás, mérsékelten tölgymohás alap. Amit külön kiemelnék a kompozícióból, az a szantál akkordja, mert ilyen szépet még nem éreztem, a rózsával karöltve lágy, puha felhő, amit órákig tudnék szimatolni. Tökéletes átváltozóművész, amely olyan elegáns könnyedséggel, zökkenőmentesen siklik egyik fázisból a másikba, hogy azt tanítani kellene. Sehol egy hiba, egy fölösleges vonás, csak harmonikus összeolvadás, ahol minden fogaskerék a helyén van, és mértani pontossággal passzol.
Hatósugara közepes, rajtam körülbelül negyed óra múlva simogató, bőrközeli illattá alakult, amelynek élettartama 3-4 óra, cologne jellegéhez képest szerintem nagyszerű teljesítményt nyújt.
Csomagolása változott, feltételezem az összetétele is, de bármit nyestek le belőle, még így is tökéletes maradt.
A teljes leszáradáskor egy frissen borotvált arc határozott metszete, puha, megnyugtató, és vonzóan férfias cédrus-pézsma-szantál illatú simasága villant be, amitől azonnal remegni kezdett a térdem... Uraim, kell ennél több?!

Illatjegyei

• bergamott, narancs, levendula, szerecsendió, keserűnarancs, narancsvirág (neroli)
• muskátli, rózsa, ylang-ylang
• virginiai cédrus, tölgymoha, vetiver, szantál, pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis

Eau des Jardins (Clarins) 2010

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: aromás

alkotó: Jacques Courtin-Clarins

A márka megalapítója Jacques Courtin-Clarins volt, aki akkor még orvostanhallgatóként azt tapasztalta, hogy nagyon sokan szenvednek allergiás bőrpanaszoktól, amelyek kialakulásáért sokszor a használt kozmetikumok a felelősek. 1954-ben gondolt egy nagyot, és saját kozmetikai szereket kezdett keverni természetes olajokból, és egyéb növényi összetevőkből, majd saját neve alatt piacra dobta ezeket. Nagy sikere volt, és sokáig kellemesen éldegélt a kencék eladásából, majd 1987-ben a homlokára csapott, és kitalálta, hogy kiaknázza az illóolajok lélekre gyakorolt, aromaterápiás hatásait, így jelent meg első illata, az energetizáló, uniszex Eau Dynamisante, amelyet azután számos illat követett.

Az Eau des Jardins tipikus nyári illat, sugárzó napfény, frissítő aromák, a benne lévő illóolajoknak köszönhetően hidratáló hatás.
Minden kellemes szlogen ellenére, szkeptikusan fogtam hozzá a teszteléséhez (főként a maradék minták felhasználásának keretében), de pozitívan csalódtam.
Maradt még ugyan bennem tamáskodás a teljes természetességgel kapcsolatban, de alapvetően kellemes, valóban frissítő, nem túl bonyolult illatról van szó, ami az egyébként is sok energiát felemésztő nyári kánikulában nem feltétlenül hátrány. 
Nyitánya lédús citrus kavalkád, főként édeskés narancs, és kissé fanyar grapefruit, bergamott keveréke, amely meglepően tartósan körbelengi viselőjét. 
A szívillat jegyei mérsékelten bontakoznak, hiányoltam a feketeribizli levél (cassis) karakteres illatát, és a mentát, amelyek ugyan pár halványzöld akkordként megjelennek benne, de sokkal többre vágytam volna. (Ha valaki tökéletes feketeribizli levél, citrus élményre vágyik, az próbálja beszerezni Jean-Claude Ellena- In Love Again (Yves Saint Laurent) parfümjét, szerintem nem fog csalódni.)
A vadrózsa illatát bevallom nem ismerem, valami enyhe, citrusok mögül félve kandikáló krémes rózsa ugyan felbukkan, de nem jellemző.
Alapja fehér pézsmás, kissé cédrusos, mérsékelten szintetikus jellegű, a többi hozzávaló pedig szemfényvesztésnek tűnik, babérlevelet, pacsulit, vetivert nem találtam benne.
Rendszertani besorolását citrusosra változtatnám, maximum citrusos-aromásra, de mivel a fűszernövények inkább elméletileg vannak benne, illetve csak a menta ami számomra érezhető, az is nagyon haloványka, inkább az első verziónál maradnék.
Olyan, mint egy édesen citrusos tusfürdővel elkövetett hűvös, nyári zuhany, amely után tartósan megmarad egy finom, bőrközeli tisztaság illat. Azoknak ajánlom akik nem a művészetet keresik egy parfümben, hanem csak pár óra komfortos, friss, kellemes érzést, és persze még jobb ha hisznek az aromaterápia pozitív lelki hatásaiban, illetve a hidratálásában. Jövő héten állítólag visszakacsint még kicsit a nyár, érdemes kipróbálni.
(Akik pedig nyáron is inkább a művészetre pályáznak, azok fújják például az Eau de Rochas-t, az is kellően aromaterápiás frissítés.)

Illatjegyei

• bergamott, grapefruit, amalfi citrom, citrusok, narancs, feketeribizli levél
• vadrózsa, babérlevél, menta
• vetiver, fehér pézsma, pacsuli, virginiai cédrus

https://www.facebook.com/illatpiramis

Fifi Chachnil (Fifi Chachnil) 2004

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean Guichard

Ezt az ezer éve kapott mintámat tegnap este találtam a kincses dobozomban, nevéről bevallom még soha nem hallottam. Miután rákerestem a neten, jött a meglepetés, hogy külsőleg ez egy nagyon "rózsaszín illat", amely homlokegyenest más jelleget sugall, mint a tartalom. Innét vált izgalmassá számomra a dolog, és elhatároztam, hogy minden ösztönös ellenérzésem sutba dobva, bemutatom Nektek.

A Fifi Chachnil egy fehérneműket gyártó párizsi cég, amely a pin-up világban utazva, abszolút jó értelemben retro hangulatot áraszt. Maga az elképzelés igen kedvemre való, mert minden realizmusom ellenére lelkesen szoktam szemlélni ezt a habos, rózsaszín vintage világot, a 40-es évek címlaplányait, akik nagyjából mindent megtestesítenek, ami én nem vagyok.
(A férfiakat megszédítő pin-up láz egyébként 1942-ben kezdődött, és a Yank magazin szerkesztőjének, Hartzell Spence-nek a nevéhez fűződik, aki a címlapon megjelenő, falra kiszögezhető modellfotókkal/illusztrációkkal próbálta igen sikeresen fellendíteni a lap forgalmát.)

A cég egyetlen illatát, az Asja (Fendi) tervezője, Jean Guichard készítette, aki mint már említettem remekül ért a nagyágyúkhoz (Dior Poison; Calvin Klein Obsession; Cacharel LouLou, Eden; Paco Rabanne La Nuit; Trussardi Donna stb.)
A parfüm 2004-ben került először a butikokba, majd rövid időre eltűnt, hogy megújuljon (gondolom mindenki tudja ez mit jelent), és 2012-ben új üveggel, új extraktum töménységben, igen fájdalmas, 98-120 eurós áron visszatért.
Fogalmam sincs, hogy nekem melyik változatból van mintám, még azt sem tudom régi vagy új, EDT, EDP vagy extract formátum, de ha esetleg valaha Fifi butik közelébe kerültök teszteljétek a jelenlegi illatot. 

Ez a pink "csoda", szerintem egy szimpla koppintás, a Shalimar (Guerlain) utánzata, amelybe egy kis Obsession is beleborult.
Nem igazán értem a létjogosultságát, mert bár kissé felvizezve, de elég jól hozza a Shalimar illatát, viszont az eredetinél sokkal drágább, és kevésbé összetettebb, tehát el nem tudom képzelni, hogy kik/miért vásárolják ezt a parfümöt?! Valószínűleg a háttérben lévő álomvilág, és a romantikus üveg áll a vásárlási kedv hátterében, amely úgy tűnik elég ahhoz, hogy fennmaradjon, és a borsos ár ellenére hasznot hozzon (őszintén szólva az én másik motivációm az volt a bejegyzés megírásával kapcsolatban, hogy pár pin-up fotót becsempésszek a blogra, tehát a pszichológiai manipuláció tökéletesen működik, a rózsaszín köd nálam is leszállt :-))

Kámforos, füstös, nagyon erőteljes nyitány, amelyben a koriander fűszeressége játssza a főszerepet, pár perc múlva jelennek meg csak a halvány citrusos jegyek, amelyeket szinte azonnal elnyom a füstös vaníliás akkord. Kötözött sonka jelleg (mint a Shalimar flankereknél), amelyben fogalmam sincs miért éreznek annyian dohányt, úgy gondolom nem sok van benne, hanem inkább füstös indonéz vaníliára hasonlítani akaró szintetikus valami, ami legjobban jellemzi. Nincs benne a Shalimar kissé poros jellege, inkább éles az egész, a leszáradásakor az ámbra (ambroxan?) sem sokat puhít rajta, marad egy egyszerű, lineáris szerkezetű enyhén púderes, virágos (rózsás?) akkord, amelyről úgy döntöttem csak egy karikatúra lehet, a Guerlain féle "nagyasszony" vicces grafikája.
Tartóssága kiváló, hatósugara közepes, szerencsére viszonylag hamar bőrközelivé válik, uniszex (de inkább senki ne fújja magára, kíváncsi természetűek maximum papírcsíkra).

Illatjegyei

• citrus, koriander, mandarin
• rózsa, gyöngyvirág
• ámbra, dohány

https://www.facebook.com/illatpiramis