A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 21., hétfő

Eau d'Iparie (2002) L'Occitane

saját fotó

illatcsalád: fás

alkotó: ?

Vannak illatok amiket főként esőben szeretek, ilyen például a Black Orchid (Tom Ford), és vannak illatok amiket kizárólag esőben szeretek, ilyen az Eau d'Iparie. Semmilyen más alkalommal nem tudom viselni, viszont ha az esernyőmért nyúlok, akkor 70%-ban a másik kezemmel ezt a parfümöt kapom le a polcról.
Igen ambivalens a viszonyunk, mert esőben sem mindig vagyunk jó barátok, viszont ha épp egymásra tudunk hangolódni, akkor nagyon különleges hangulattal ajándékoz meg, amit nehéz szavakba önteni.
Sajnos nem sikerült kinyomoznom, hogy ki az alkotó parfümőr, ha van róla bármi információtok akkor írjátok meg kérlek. Az üveg és a cimke kifejezetten csinosra sikeredett, ez a míves, régi üvegekre hajazó cizellált dizájn igen közel áll hozzám. (ScentandVision Klára nagyon jól megfogta ezeknek az üvegeknek a hangulatát, fotói megtekinthetők ITT.)

Gyönyörű nyitánnyal indul, a pikáns bors és a kissé édeskés rózsa izgalmas kettősével, ami néhány percig felhőtlen örömet okoz. Mindaddig, míg a fejillat át nem hajlik a szívillatba, mert ekkor megjelenik egy számomra nem túl vonzó pacsuli akkord, ami mint egy hidegen villanó kés, hasítva csapja szét a fejillat rózsás andalgását. Éles, néha már-már bántó jelenléte olyan realitást rángat a folyamatba, amitől minden romantikus álmodozás tovaszáll. Roppant tolakodó, és a továbbiakban a teljes leszáradás során elnyom szinte minden szerencsétlen orientális jegyet ami menet közben át akarná melegíteni, meg tudná szelídíteni kicsit a vad tombolását. A labdanum és a mirha lágy illatú, otthonos gyantája sem oldja az általa keltett feszültséget, erőlködnek a háttérben, de ketten sem sokra mennek, a vaníliát pedig még akkor sem éreztem ha relaxált állapotban, igen erősen próbáltam hozzá fantáziálni. A tölgymoha afféle úri huncutság, ami szerintem csak a felsorolásban szerepel, azon túl, hogy jól mutat a listában más szerepe nincs, mert egyáltalán nem érezhető.
A tömjén szintén nem az amit vártam, nem a templomi tömjén mámorító füstje, hanem egy a keleti füstölőkre emlékeztető, ajtó résén kikanyarodó vékonyka gomolygás, és sajnos az éles pacsulival elegyedve kissé olcsó hatást kelt.
Összegezve tehát nem olyan mint amilyenre számítottam, nem melegít, nem ölel át, hanem vagyok én, és van ő mellettem. Rideg, éles, a végén cédrusosan fanyar, kesernyés, mégis van benne valami hátborzongató realista szépség. Az az érzés mikor borzadva csodálom, de nem szeretnék beleolvadni, nem akarok benne élni, csak átvenni egy hangulatot, megélni, megérteni, pár pillanatra a részese lenni, utána gyorsan elengedni, és kilépve visszatérni a melegségbe. 
Uniszex, ami azt hiszem férfiaknak jobban áll. Tartóssága és hatósugara kiváló, a reggeli fújás kora délutánig elég markáns aurát ad viselőjének, a környezet számára is jól érezhető illatot áraszt, majd bőrközelivé válik, és nagyjából estig kitart (ruhán még másnap is jól érezhető). Megszűnt parfüm, ami már csak elég drágán lelhető fel, előzetes tesztelés nélkül semmiképp nem ajánlom a megvásárlását.
...párás ablakokon csorgó nedvesség, esőkopogás reggeli emléke, üres utca torokszorítása, hol lomhán gördül odébb a monokrómra fagyott magány elhagyatott keserűsége...








Illatjegyei



fotó
Ocskó Ferenc @ocskoferenc
/Bristol/

2015. július 31., péntek

Vol de Nuit (1933) Guerlain


illatcsalád: fás

alkotó: Jacques Guerlain

A Guerlain ház honlapja szerint az "Éjszakai repülés" Jacques barátja, Antoine de Saint-Exupéry azonos című regénye alapján kapta nevét, aki az Aéropostale nevű francia cég vezető pilótája volt, akik azt a feladatot látták el, hogy kontinensek közötti üzeneteket továbbítottak. Az illat egyrészt tisztelgés előtte, illetve koruk bátor, kalandra vágyó, nyitott szellemiségű asszonyai iránt, akik megőrizve nőiességüket nem féltek belépni a férfiak viszonylag zárt világába, és megtanultak akár még repülőgépet is vezetni, ami addig kizárólag az erősebb nem kiváltsága volt. Ilyen nő volt például a Jacques Guerlain által nagyra tartott Hélène Boucher párizsi építész, aki műrepülésben számos magassági, illetve sebességi világrekordot állított fel rövidke élete során, látványosan megelőzve a kor férfi pilótáit (26 évesen halt meg, szárnytörés miatti zuhanás következtében. Halálának körülményeiről számos mendemonda járta, a szándékos manipulációt sem zárták ki, amelynek többek között az volt a magyarázata, hogy elriasszák a nőket a férfiak veszélyes világától).
(Ez a történelmi időszak több illatban megjelenik, ide sorolható a Caron En Avion, és a Patou féle Normandie)


fotó: Christopher Strong (Katharine Hepburn, 1933)

A parfüm gyönyörű üvege propellert formáz.
Klasszikus chypre tölgymoha alappal, citrus fejjegyekkel, amely még a virágos-fás-orientális síkok mentén libikókázik. Egyszóval nem egyszerű alkotás, bár a leszáradása annyira harmonikusan békés, átgondolt, kidolgozott, hogy egy pillanatnyi egyensúlyvesztés sem lép fel egyik fázisában sem.

Nyitánya tiszta, szépséges narancsvirág, bergamott akkorddal keveredve, a narancs halványan édes, esti naplementét idéző utolsó, erőtlen felizzásával.
Pár másodperc múlva megjelenik a zöldes, fanyar galbánum gyantája, és a púderes írisz halványlila, aldehides felhője, amelynek a rózsa, és a jázmin kissé nehézkes aromája ad testet. Mint egy fenséges dzsinn, aki épp most szabadult ezer éve elfeledett mohos, sötétzöld porlepte palackjából, sejtelmesen gomolygó köd, amely lassan kezd alakot ölteni. A szívjegy virágos kavalkádja nem szedhető elemeire, kissé füstösen vaníliás rezgéssel olyan gyönyörű tüllfelhő, ami még vintage illatoknál is ritka. Azt hiszem ebben az éteri felhőben rejlik a név titka, amely mély, testetlen puhaságban való nyugalmas lebegés.
A teljes leszáradása szantálos, fűszeres, vaníliás tölgymoha ágy, az orris púderes, ibolyás, földesen íriszes játékával, amelyben inkább a fás jegyek dominálnak, de nem karcosan, hanem puha, lágy, pézsmás ölelésben.
Olyan mintha össze lenne gyúrva a Mitsouko zöld ciprusossága, a L'Heure Bleue fátyolos puhasága, és az Apres l'Ondee halvány lilasága.
Nopasho a fragrantica oldalán Mona Lisa mosolyához hasonlítja, és a párizsi Sacré Cœur-bazilika bámulatos monumentalitásához (rendkívül találó mindkettő).
Őszi-téli illat, amit férfiaknak is ajánlok tesztelésre. Hatósugara, és tartóssága közepes, viszonylag hamar bőrközelivé alakul.

Elképesztő kompozíció, ami megihlet, és táncolni, festeni, énekelni, verset írni, egyáltalán hedonistán mindent, mindenhol megélni támad kedved, amelytől napok óta le vagyok nyűgözve. Az a parfüm, amit hektoliteres kiszerelésben szeretnék rögtön de azonnal birtokolni.
A Guerlain ház, élén Thierry Wasser bármit csinál mostanság (és vannak stiklijei bőven) minden el van nézve a régi remekműveik miatt, és titkon remélem, hogy egyszer majd észbe kapnak, és a régi hagyományokhoz méltóan folytatják munkásságukat. 
Szóval éljen a Guerlain újra, ne csak túléljen, és persze legalább az emlékeinkben éljenek tovább az 1920-30-as évek hölgyei, akik úgy döntöttek meghódítanak minden "vasparipát".


Illatjegyei


  • narancs, narancsvirág, galbánum, mandarin, bergamott, nárcisz, citrom
  • aldehid, írisz, nárcisz, vanília, ibolya, indonéz szegfű, jázmin, rózsa
  • fűszerek, szantál, pézsma, orris, tölgymoha